Miért vagyok ilyen remete?

Mintha csak magamat látnám benned. Én is dettó ilyen vagyok.. felkelek sík ideg vagyok, suliba is egész nap. Hazajövök tanulok.. ki se mozdulok itthonról.. Sokszor gondoltam már én is, hogy véget vetek az életemnek, de nem. A barátaim lelket öntenek belém! Különben is: "Az öngyilkosság a gyengeség jele". Szóval nem, küzdök a végsőkig!:) Hiszem, hogy egyszer még nekem is lehet jobb

Ha gondolod írj privit azt beszélgethetünk...;)

F/18

Az élet értelmetlen, egyedül szenvedünk, egyedül halunk meg. Nem számít, hogy az ember példás férj, vagy az év apukája. A vége mindig ugyan az, halál.

Tudom ez a hozzászólás eléggé unszimpi, biztos sokkal jobb lett volna, ha a tiszta igazság helyett egy merő közhelyet írtam volna le, hogy meg kell találnod önmagad meg ilyesmi, de sajnos az mind baromság.

Én is hasonló vagyok, mint te. Az iskolai évek nekem is így teltek el. Annyi különbséggel, hogy én nem görnyedtem a könyvek fölött, mert felesleges. Olyan voltam én is mint egy remete. Miután kijártam a sulit, azután sem változott semmi, csak még jobban bezárkóztam. Állandóan az öngyilkosság járt a fejemben. Most is ilyen vagyok, annyi különbséggel, hogy már csak nagyon ritkán foglalkoztat az öngyilkosság, mivel arra jutottam, hogy mi van akkor ha megölöm magam, hogy a kínlódásnak vége legyen és nem a megsemmisülés vár, hanem mondjuk egy következő lét ami lehet, hogy rosszabb ennél, vagy egy következő élet ...

Ígyhát várok még - ezt az életet ismerem, a lehetséges többit pedig nem, ezért inkább maradok még itt, aztán majdcsak lesz valami ...

25f