Ma voltam kommunikációs tréningen. Egyik feladat kicsit durva volt. Te mit választanál?

3: 42 éves, két gyermekes, nős családapa

Neki van a legtöbb veszíteni valója. És itt nem az számít, hogy ki mekkora ember, hanem az, hogy ki mit veszíthet.

A 7-es a rák ellenszere miatt, mert az ő élete több millió ember életét is jelentheti.

Egyébként kíváncsi vagyok, hogy mit mondtak a kommunikációs tréningen!

Nem olyan nehéz ez, egyébként is kizárt, hogy egy felnőtt ember szíve egyszerre feleljen meg egy felnőttnek és egy gyereknek is. De lássuk:

1: 36 éves agglegény, elismert idegsebész - ilyen helyzetben mindenki a maga malmára hajtja a vizet, vagyis az orvosok a kollégát választanák.

2: 12 éves csodagyerek, zenész - egy felnőtt ember szívét nem ültethetem egy 12 éves gyerek mellkasába, kizárt, hogy stimmelne a méret.

3: 42 éves, két gyermekes, nős családapa - én őt választanám, emberségből. Ő veszíthet a legtöbbet.

4: 15 éves terhes tini - állapotos állapotban kizárt a transzplantáció, vagy előtte el kell hajtani a magzatot. Mindennek ellenére eszembe sem jutna őt választani.

5: 17 éves estin tanuló lány, pincérnő, keresete kell a családja fennmaradásához - megeshet, hogy ő is azok közé az emberek közé tartozik, akik megfelelnek az átültetni kívánt szív elvárásainak, de nem választanám. Azért nem, mert mind ő mind a 12 éves gyerek, mind pedig a 15 éves lány csak a szüleiket és a testvéreiket veszítenék el - nem mintha ez nem lenne éppen elég - de a másik férfi viszont a gyermekeit veszítené el a halálával. Ezt nem engedhetem.

6: 35 éves pap, aki szociális munkásokkal foglalkozik - igazából ez meg nem hat meg. Vannak más emberek is a világon, akik szociális munkásokkal foglalkoznak. Nem őmiatta fog összedőlni ez a rendszer.

7: 39 éves rákkutató orvosnő, aki közel jár a rák ellenszeréhez, pár hónap és megvan, de az orvosok neki csak 3 évet jósolnak - közel jár az ellenszerhez, de koránt sem biztos, hogy meg is lesz. Esetleg átadhatná a kutatás jogát valamelyik kollégájának, hogyha valóban olyan fontos számára az ügy.

Szóval én a 42 éves kétgyermekes családapát választanám.

Nincs jogom ítélkezni, meg mások fontosságát megítélni. Egyikre se mondom rá, hogy na őt biztos nem. Mind a 7 ember egyszeri, megismételhetetlen önmagában, és drága valakinek, valakiknek. Bedobnám mind a 7-nek a nevét egy kalapba, és egyet kihúznék.

(Amúgy a való életben ilyen szituáció nem jöhet létre, orvosilag, listán eltöltött idő stb. szerint biztos lenne sorrend.)