Mit csináljak, ha rámtör a magány?

Amikor hazaérek megtanulok mindent holnapra,és mindig kész vagyok 4 re. Utána jön a szenvedés. 4 től hajnali 1 ig fentvagyok. És teljesen magánosnak érzem magam. Pedig sok barátom van, osztályon kívül is vannak páran. De egyszerűen rámjön a depi, minden régi dolgon elkezdek agyalni, hogy mi lett volna ha.. ha nem azt mondta vna a lánynak, stb. Általába non stop zenét hallgatok és telózok, vagy ábrándozok az élet értelmeiről. Amikor valaki rámir facebookon vagy akárhol, mindig boldog leszek, de általába csak házit kérnek el meg ilyenek. A legjobb barátom meg teljesen furán vuselkedik mióta barátnője lett. Mintha teljsesen leszarna, na mindegy. Még azzal próbalom lekötni magam, hogy elmegyrk bicajozni, bár full sötét van, de azert elmegyek. A szüleim úgymond szigorúak, nem engedik hogy hétközben elmenjek bulizni. Bár nem mintha vágyódnék oda, de van néha jó de az csak hétvégente. Mit tehetnék? Már kb minden jo baratomnak van barátnőse ughogy akárhova megyünk csak én vagyok egyedül. Ők is azt mondták, hogy ha szerzek egyet jobb lesz. De nincs szükségem most kapcsolatra, legalábbis ilyen látszat kapcsolatot nem akarok. Mit tegyek szerintetek? Olyan mintha este más személyiség lennék mint suliba. Ott nem mutatom ezt az oldalam, nem tudják hogy ennyire szendvedek. Pls segitsetek :(

18/f