Mit tegyek ha túl sznob vagyok? :S
Falun élek Nyugat-Magyarországon, bár mindig is városba valónak éreztem magam. Kellően sokat is b*szogattak vele itthon, hogy sosem úgy viselkedtem, ahogy azt a természetb**i szüleim elvárták volna, meg ilyenek....
Szóval a lényeg, hogy próbáljam meg megerőltetni magam, akármennyire is nem akarok bizonyos dolgokat?
20:54 első oldalon, ez a legyen már benned annyi, hogy befejezed..olyan mintha azt kérné tőled vki hogy ne szeresd aa habossütit mert kialakult a cukorbetegséged..
gondolom tanult ember a kérdező és gyűlöli a butaságot is, engedd el magag szerintem .. :) ettő nem veszítesz az értékedből .. :)
A válasz írója 88%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: tegnap 20:56" vagyok:
Én írtam azt, hogy győzze meg a sznob énjét. Miért lenne hülyeség? MInden döntésünket mérlegelni kell, hogy az jó vagy rossz számunkra és a közösség számára. Egyik döntésünkre lehet azt mondani egyből, hogy annak csak rossz elemei vannak, mert mindennek két oldala van. Mindegyikben vannak pozitívumok és negatívumok, s csak rajtunk múlik, melyiket engedjük érvényre jutni.
EGy kocsmai meghívásnak is vannak negatív elemei (füstös, lepukkant, igénytelen hely, tele huligánnal, akik meghívnak, azokkal sem mennék szívesen, mert nem tudunk miről beszélni), de vannak pozitív elemei ( még sosem jártam azon a helyen, el lehet ütni az időt dartssal vagy bowlinggal vagy akármivel, lehet, hogy nem is olyan rossz fejek, csak hallgatni kell eleinte, aztán, ha tényleg nem tetszik, még ott van az a választási lehetőség, hogy valamilyen ürüggyel lelépek.)
Ha elmegyek, de nem tetszik, s le is kellett lépnem, attól az az este még nem volt egyértelműen rossz. Megtudtam, hogy mi az, amit én nem szeretek, s legközelebb tutira nem fogok elmenni ebbe a kocsmába. Viszont jól is elsülhet, s az is lehet a végkövetkeztetés, hogy néha megengedhetek magamnak ilyen estét is, persze rendszert nem csinálunk belőle, de...
A Sznobság sem egyértelműen rossz szokás. Rajtunk áll, hogy mivel töltjük ki. Rám is mondták (nem is olyan rég), hogy sznob vagyok, lenézek másokat, csak azért, mert 2,5 diplomával kicsit többre tartom magam, mint egy iskolában ajtót nyitogassak, mint közmunkás(, holott taníthatnék is ott).
Nem nézem le azokat, akik elvállalják/elvállalták, s ha olyan régóta lennék munkanélküli, mint ők, s kilátástalannak látnám az életet, lehet, hogy én is ezt tenném. Viszont a különbség az, hogy nem ismerik fel, hogy ez csak egy átmeneti megoldás, s nem örök életre szól. Kényelmesen azt gondolják, hogy tök jó, van munkám, s ez majd mindig így lesz, ez egy életcél, hogy nem keresünk munkát, csak elmegyünk a hivatalba, s ott adnak munkát.
Szóval néha az emberben meg kell lenni az önérzetnek, egy minimális sznobságnak. Mert minden ember különböző, minden ember értékes, minden embernek vannak olyan tulajdonságai, készségei, amely által értékesebbé válik a többi embertől. De nincs alá-fölé rendeltség, nem nézhetem le a másikat csak azért, mert neki csak egy szakmunkása van, vagy mert nem olyan gazdag, mint én. Mert ez már nem sznobság, hanem bunkóság.
Gyere föl BP-re tele van ilyenekkel a város. Sajnos.
Szívem szerint azt mondanám akaszd föl magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!