Hogyan tovább? Azthiszem nem tudom mit kezdjek az életemmel és hogyan.20/F
20 éves meleg fiú vagyok, jelenleg egyetemen tanulok és mellette dolgozom is. Szerencsére kifogtam egy olyan munkahelyet ami nagyon rugalmas és így az iskolára is tudok koncentrálni, és emellett még a diákmunkák között kiemelkedő fizetést is kapok, mégis úgy érzem hogy le vagyok maradva, ugyanis ez a munka nem igazán függ össze azzal amit az egyetemen tanulok szóval gyakorlatot nem fogok vele szerezni, így kicsit úgy érzem változtatnom kéne, ugyanakkor egy ilyen fizetést és egy ilyen rugalmas munkahelyet eldobni nagy butaság lenne, így nem tudom most mit kéne tennem.
A másik problémám látszólag ettől eltérő, de talán mégsem annyira. Meleg vagyok, és jelenleg (20 évesen) eljutottam oda, hogy kezdem érezni hogy mennyire nem ér semmit ha sokat keresek, hogyha nincs senkim. Az igazsághoz tartozik hogy alapvetően visszahúzódóbb személyiségű vagyok, emiatt barátaim sem igazán vannak, csak pár. Egyetemen egyáltalán nincsenek barátaim, néha pár emberrel szoktam beszélgetni, alapvetően nem is vagyok rá képes hogy kialakítsak és fenntartsak ott barátságokat, valamiért annyira távolinak érzem magamtól az ottani embereket. Bulizni nem járok, még a munkatársaimmal sem, akikkel jelentősen jobb viszont ápolok. Budapesten lakom albérletben, a szüleim pedig vidéken, valószínűleg ez mégjobban fokozza a magányérzetemet, főleg hogy van hogy haza sem megyek hétvégén. Szeretnék egy kapcsolatot, próbálok is ismerkedni de elég nehéz :/ A melegbároktól, ilyesmiktől írtózom, egy olyan srácot szeretnék aki valamelyest hasonlít rám, akivel sok időt tölthetek és egyben egy lelki társ is. Itt gyakorin megismertem egy srácot akivel már régóta beszélgetek, talán ő az egyetlen akivel el tudnám képzelni de ő nem igazán vevő erre.
Így 20 évesen kezdem megtapasztalni, hogy hiába van sok pénzem ha magányos vagyok. Szörnyen félek attól hogy ez így marad majd idősebb koromig, és kb egyedül élem majd le az életem. Tekintve hogy még testvérem sincs így öreg koromra teljesen egyedül maradok. Normális ez így? Mit kéne tennem? Minden tanácsot elfogadok, privátban is írjon bárki aki szeretne, esetleg hasonló helyzetben van vagy volt, vagy pszichológus, vagy csak úgy érzi tudna segíteni :)
(erre tévedt trollok és homofóbok kérem ide írják a mondandójukat: www.gyakorikerdesek.hu/egy_veletlen_kerdes)
válasza:Nem akarok nagy szavakat használni, de biztos, hogy rátalálsz a társadra, aki neked rendeltetett.
Nem szabad elkeseredned. Nyitni kell, ismerkedni.
Le kell győznöd a visszahúzódásodat.
Hát ez egy elég hosszú szöveg lett, de végig olvastam :D
Látom eléggé el vagy keseredve, és nem igazán tudod, hogy merre fele kéne haladjon az életed, de senki sem fog, és senkinek sincs joga helyetted utat választani.
Az, hogy milyen nehéz melegként ismerkedni, azt minden meleg nagyon jól tudja, (100%-ból kb 10% meleg, mondjuk 5% pesti, és korban hozzád közel ez 1%-a a társadalomnak, és akkor ezek közül az emberek között legyen szimpatikus, vonzó... egyéb paraméterű szingli srác, aki hosszútávra keres és neki bejössz, vagyis olyan 10-20 potenciális versenyző, optimistán szemlélve) alaposan fel kell hozzá kötni a gatyát, mert akár 100 rossz randira is juthat csupán egy jó randi, amiből lehet valami is.
Talán először érdemesebb lenne barátokat szerezni, amire az egyetem kiváló hely. Tapasztalatból mondom, menj oda nyugodtan bárkihez, az évfolyamtársaid közül és kérdezd meg, h ment a zh-ja, vágja-e az aktuális anyagot, és így szépen lassan, de egyre több emberrel megismerkedhetsz, nem kell sok mindenről és sokat beszélni, elég egy nap egyszer kétszer, egy-két helló, de ha utána mondjuk egy bulin összefuttok, akkor már lehet tényleg dumcsizni, és hát barátkozni. Valahogy így kell szerintem egyetemen barátkozni, jó alaptéma az egyetem.
Egyedül nagyon nehéz, akár a munkahelyi kollégákkal is nyugodtan menj el munkán kívül, mittomén, hívd el őket egy sörre (csak az egyetemi haverok később akár kollégák is lehetnek, nem árt őket ismerni).
Ha nem mozdulsz ki otthonról, és nem így nem vagy emberek közt, akkor csak erősödik a magányod, ezért lenne szerintem érdemes többet ismerkedned, akár az is lehet h köztük lesz egy emberke, aki tetszik és viszont szeretne.
Ha attól félsz, h magányos leszel, akkor ez ellen kell tenni.
21 mfa
Rossz a nézőpontod. Van egy állásod, amit a leírtak alapján gondolom nem utálsz. A munkatársaiddal se rossz a viszony.
Viszont a szociális szokásaidon próbálj meg változtatni, mert ha volna testvéred vagy pasid, ők sem garantálhatnák, hogy nem leszel magányos idős korodra. Ezt csak egy olyan személyiség garantálhatja, ami mindig képes új emberek irányába is nyitni.
Filozófusnak kellett volna mennem. :D
Nem marad így a sorsod, ha finoman próbálj ismerkedni, kösd le magad. Sportolj.
Én hasonló helyzetbe vagyok, most 34.-évesen.
Egyedül élek egy 5-szobás házban. Lekötöm magam, telkem, szőlőföldem van még ahol dolgozgatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!