Hogyan éltétek meg a felnőtté válást?

17 éves lány vagyok. Most egy ideje olyan időszakomban vagyok, amikor mindenben kételkedek, mindenben a hibát keresem, óriási zűr-zavar van a fejemben. Keresem az élet értelmét, nem értem. Elveszettnek érzem magam. Azon stresszelek, hogy milyen lesz az életem, amikor már családom lesz (pedig, hol van az még?!) a lényeg, hogy nem akarok hibázni a jelentben és, ha egy pici dolog nem úgy sikerül, ahogy szeretném, kiakadok. Ilyenkor mélyről jövő sírás jön órákig. Próbáltam azt, hogy mindennap olvasom a Bibliát, mert arra is gondoltam, hogy az miatt vannak ezek a kirohanásaim és kudarcaim, mert távol vagyok Tőle. Ilyenkor azért sírtam és voltam szomorú, mert nem sikerült minden olvasottat betartani. Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok őrült, vagy olyan, aki pszichológus segítségére szorul, egyszerűen azért vagyok ilyen, mert változás megy végbe az életemben, gondolok itt a felnövésre, ellenkező esetben tanácsokat kérek. Ilyenkor mit kell tenni?!