Monoton, szürke, unalmas napok, hasonló éjszakák, romló önbizalom, céltalanság-érzet, kilátástalan jövőkép, életundor. Ilyen a felnőtté válás?
Szia!
Nem csak Te vagy így ezzel...
Nálunk mára az EGÉSZ osztály ezzel küzd. Egy nagyon kemény általánosba járok(igen, az is lehet kemény). Hasonlót érzek én is nap mint nap. A barátnőm egyre depressziósabb. Engem lassan semmi sem boldogít.
Nem tudom mennyit segítettem, de nyugi nem csak Veled van ez.
Amúgy kereshetnél valami új dolgot amit szívesen csinálsz, vagy változtass valamin!
válasza:Bakker örülnék ha újra ilyen "problémákkal" kellene bajlódnom és nem a család eltartásáról...
BELE VAGYTOK ZAZULVA A GÉPEZÉSBE! Az a legnagyobb bajotok, hogy nincs számotokra kreatív gyermekkor, hanem csak virtuális vacak. Nincsenek emberi kapcsolataitok a másikakkal. Kíváncsi vagyok mikor másztatok fára, mentetek el közösen bandázva sétálni és véstétek a monogramjaitok egy nyárfa törzsébe meg ilyenek...
Nem lehet mindenért a számítógépeket hibáztatni. A gépek, rendesen használva teljesen ártalmatlanok. (előzőnek)
És nem ilyen a felnőtté válás. Csupán felfogás kérdése az egész. Az élet olyan mint amilyennek megéljük. (közhelyes de igaz.) Ha valamit rossznak akarunk tartani az az is lesz.
VISZONT komoly problémát okozhat az inger szegény környezet!(például ha állandóan gépezik az ember, vagy leissza magát a sárga földig) A felnőtté válás korszaka pont hogy a világ megismeréséről és minél több tapasztalat gyűjtéséről szól. Próbálj ki új dolgokat, még azokat is amihez eleinte semmi kedved, megéri! (csak ne akard rossznak látni, próbáld pozitívan felfogni! És nem a drogozásra és a bűnözésre gondolok!!!). Gyűjts tapasztalatokat! És irány az élet....
Azt hiszem félreértettek, nem vagyok már gyerek és valószínűleg pont ez ami zavar.
Ugyanis amíg pl. iskolába jártam semmi ilyen problémám nem volt,szinte teljesen boldog voltam hogy jó közösségben,biztos helyen töltöm az időt. (Ráadásul csak mereszteni kellett a ... ugye.)
Még abba a "generációba" sorolom magam aki sokat lógott kint barátokkal,(nem voltam soha egész nap gépet verő típus, ha jól emlékszem kb 13-14 éves koromig csak hírből ismertem.)
Most hogy ez nincs meg,olyan elveszettnek érzem magam,mert ugye mindenki felnőtt, kilépett a maga útjára, én meg úgy érzem megragadtam egy ponton és ez nekem nem megy/ nem működik. Ezért kérdeztem azt amit.
Egyébként köszönöm az eddigi tanácsokat!!
válasza:Nem ragadtál be sehova.
Ha úgy állsz hozzá az élethez, hogy bárhova is kényszerít, te úgyis kitörsz belőle, akkor a te kezedben lesz az irányítás.
Idézet a " Kapj el, ha tudsz " című filmből : " Két egér beesik egy tejszínes dobozba. Az egyik feladja a küszködést és megfullad. A másik addig túráztatja magát, amíg a tejszínből vaj nem lesz és kijut onnan. " - Ez életlecke.
válasza:Azt hiszem ugyan abban szenvedünk.
5. hónapja vagyok itthon kisebb, nagyobb megszakításokkal. Pár hetes munkáim voltak.
Kezdek agyvérzést kapni, és már kicsit ég is a pofám, hogy lassan fél éve itthon eszem a pénzt.
Akkor nem voltam depressziós, amikor dolgozhattam.
De abban is biztos vagyok, hogy azért vagyok rosszkedvű, mert tudom, hogy vége a gyerekkoromnak. Át kell szoknom a felnőtt üzemmódba.
Nem akarásnak nyögés a vége. Be kell látnod, hogy kész felnőttél. Vége a kifogásoknak. Csinálni kell, és kész.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!