Vannak rajtam kívül itt olyanok akik sokat gondolnak az öngyilkosságra? Szerintetek kilátástalan megoldhatatlan helyzetekbe elfogadott? Ti hogyan követnétek el ha idáig jutnátok?

A legtöbben olyan halálnemet választanak, amiből a hülye is látja kívülről, hogy komolytalan a szándék. Például bebiztosítják maguknak, hogy az utolsó pillanatban már ne legyen menekülési útjuk. Miért is? Mert legbelül tudják, hogy amikor komolyra fordul a dolog, és szembesülnek azzal, hogy másodperceik vannak hátra az életükből, akkor már meggondolnák magukat. Hogy _annyira_ azért mégse akarnak lemondani az élet apró örömeiről, élményeiről, mindörökre és visszavonhatatlanul. Csak a szájuk jár, mert azt ciki beismerni, hogy depressziósak, és nem tudják feldolgozni az érzelmeiket, de őszintén magukba nézve meghalni azért mégse akarnak.

Pld bevesznek egy gyorsan ható mérget, ami, mire az elkezdi szétmarni a szöveteiket, vagy lassan görcsbe rántani a tüdejüket, mire gyötrelmesen fulladni kezdenek és felébred bennük az életösztön, már késő lesz. Vagy kiugranak jó magasból, mert tudják, hogy a becsapódás és szarrá kenődés előtti másodpercekben legszívesebben visszafordulnának, de a gravitációval már úgyse lehet vitatkozni.

Aki komolyan és megingathatatlanul eldöntötte, hogy meg akar halni, annak egész egyszerűen annyit kellene tennie, hogy lemond minden evilági örömről.

Én ettől a perctől kezdve semmit nem is ennék, például.

Kisétálnék egy hegyre, elvonulnék a civilizációból, oda ahol senki nem lát. Ott elégetném a ruháimat, ezzel lemondanék földi javaim utolsó darabjairól is, ezekre lesz már többé szükségem.

Aztán úgy ahogy vagyok, meztelenül, leülnék egy erdő közepén, vagy egy barlandban, és várnék.

Ha valaki semmit nem tesz az életben maradásáért, leküzdi az életösztönt, a földi vágyai szikráit is, a méltóságáról is lemond, a legapróbb fizikai örömről, kényelemről, vágyról is lemond, nem érdekli a hideg, az erdő tüskéi, az hogy összecsipkedik a szúnyogok, ha rendületlenül és belső derűvel, egykedvűen szemléli hogy meztelen teste belilulva didereg, nem érdekli, mert nincs szüksége fizikai jóérzésre, az valóban lemondott az életéről.

Ekkor már nagyon egyszerű: csak elég sokáig kell így várni.

Szomj- éh- vagy fagyhalál, de egész biztosan bekövetkezik magától is. Aki így hal meg, annak elhiszem, hogy akarta is.

Aki viszont kapkod, és gyorsan főbe lövi magát, kinyitja a gázt, elvágja az ereit, kiugrik az ablakon stb mert egy elborult pillanatban gyorsan túl akar lenni a dolgon, mielőtt ideje lenne meggondolnia magát -- az nem komolyan meghalni akar, csak szar alak élni.

[link]

7-es: Miért csak télen?

Fent az Alpok tetején mindig cudar hideg van éjszaka...

Miért csak gatyára, vagy félmeztelenre?

A fagyhalottak már nem szégyenlősek. Vagy addig is közönségre számítasz? Sötét éjszaka, TÖKEGYEDÜL a hegy tetején csak anyaszült meztelenül HITELES a dolog. Ha magadon hagyszz valami ruhát, az annak a biztos jele, hogy még arra számítasz, hogy valaki rád talál és megment.

Én akkor már inkább egy ügyvédnél "eltűnésem esetére" letétbe helyezném a legszebb öltöny ruhámat, azzal a megjegyzéssel, hogy a temetésemre ezt kérem.