Vannak rajtam kívül itt olyanok akik sokat gondolnak az öngyilkosságra? Szerintetek kilátástalan megoldhatatlan helyzetekbe elfogadott? Ti hogyan követnétek el ha idáig jutnátok?

"Nem szeretnék télig várni"

Mi olyan sürgős a halálban? Nem attól tartasz, hogy télig még meggondolnád magad?

Ha olyan biztosan eldöntötted, hogy még az idén meghalsz, akkor rendezd csöndben a tartozásaidat és egyéb jogi ügyeidet, de addig is mondj le minden olyan fizikai vágyadról, amiről a haláloddal úgyis le kell mondanod.

Figyeld magadat, hogy mennyire megy ez könnyen.

Ha pld nem megy három hét evés nélkül, vagy akár hónapok olyan luxuscikkek nélkül, mint cigi, csokoládé, alkohol, akkor máris biztos lehetsz benne, hogy komolytalan a döntésed.

<< még a halálom előtt is szégyenlős lennék >>

Az emberi méltóság: evilági luxus.

Aki meg akar halni, azt nem tudná zavarba hozni olyan részletkérdés, hogy "kiröhögik a dákóját". Az ilyesmi az olyanok problémája, akik még komolytalanok az olyan súlyos dolgokhoz mint a halál, mert a másik dákójának a méricskélésével vannak elfoglalva.

Aki eldöntötte, hogy meg óhajt halni, annak már ilyesmik nem okozhatnak problémát.

És mondom, azzal kell kezdeni, hogy lemondasz minden életörömről, amiről ugyebár a halállal úgyis lemondasz. EBBEN nem akadályoz az életösztön. Ha valami mégis, akkor az az élethez való saját ragaszkodásod.

Ha készen állsz meghalni, ez magában foglalja, hogy készen állsz lemondani pld minden vagyonodról.

Jó, akkor kezdd azzal, hogy mindenedet pénzzé teszed, és elosztogatod a szegényeknek.

A halálba nem viheted magadal a kedvenc könyveidet, a telefonodat, de még azt a számítógépedet sem, ami előtt éppen ülsz. Ajándékozd el egy iskolának. Semmid se maradjon. Mindent osztogass el, vagy add el és a pénzt add rászorulóknak.

Komolyan mondom.

Ha EZ problémát jelent, azért nem az életösztön a felelős, hanem a saját ragaszkodásod az élethez: akkor tehát nem vagy felkészülve a halálra.