Vannak rajtam kívül itt olyanok akik sokat gondolnak az öngyilkosságra? Szerintetek kilátástalan megoldhatatlan helyzetekbe elfogadott? Ti hogyan követnétek el ha idáig jutnátok?

Akkor hogy ilyen megvilágításba tegyük a dolgokat:

Először is: te menekülni próbálsz.

Még pedig azért próbálsz menekülni, mert a bűntudatoddal szembenézni egy gyötrelem. Elszámolni a múlttal egy teljes önmegtagadást kíván. Majdnem olyan, mint ha meghalnál.

Miközben a képletes halál elöl kibúvókat keresel, azzal hitegeted magad, hogy a tényleges fizikai halál majd könnyebb lesz. Na ebben tévedsz.

Ha a múltaddal elszámolni, a bűneidet beismerni, a bűneid áldozataitól bocsánatot kérni, a károkat helyretenni = "kicsit meghalni" sem vagy hajlandó / képes, akkor hogyan is jössz olyan komoly dologhoz, mint a tényleges halál?

Mint mondtam, a halál a totális önmegtagadás. Komolyan készülni kell rá. Amikor erre azt tettem hozzá, hogy osztogasd el a fizikai javaidat, nagyon sekély voltam. A vagyon, a pénz semmi: készülj fel a tényleges halálra azzal, hogy szembenézel a képletes halállal, és megtagadod önmagadat.

Ha elszámoltál a múltaddal, megtagadtad a bűneidet, és utána is meg akarsz halni, akkor azt még mindig megteheted.

Most komolyan, mit vársz a hozzád hasonló helyzetben levőktől??? Azt, hogy együtt érezzenek veled, és megerősítsenek abban, hogy az öngyilkosság az nem a menekülés egy formája? Esetleg ajánlják fel neked, hogy segítenek benne? Közösen öljétek meg magatokat? Esetleg valahogy egymást öljétek meg, nehogy már beleszóljon az a k.va életösztön???

Akkor már csináld rendesen. Alapíts egy szektát, és szervezz tömeges öngyilkosságot.

Ne is nekem részletezd, hanem magadnak, hogy mi az a "minden", ami egyetlen hiba miatt "hirtelen" tönkrement. Meg amire nincs esély mondjuk a további 20 éven belül bármikor.

Szeretem, amikor tizen- huszon-évesek olyanokat mondanak, hogy "értelmetlen az életem", meg hogy "ez életem legrosszabb napja", meg hogy "az egész életem csupa szenvedés", mármint mind a kb húsz éve. Közben mondjuk a 80 éves nagyapjuk meg csak néz kerek szemekkel, miről beszél ez a csecsemő, mint ha látta volna már, mi az élet.

Hát, az élet egyvalami biztosan nem: körhinta, hogy csak úgy "kiszálljon" az ember.

Pedig egy valakiben legalább meg kellene bíznod, akátr az apád az, akár a kedvenc tanárod, akár a pszichológusod, akár a gyóntatópapod, mit bánom én.

Segítene letenni a terheidet.