Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Kilátástalan az életem, mit...

Kilátástalan az életem, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Egy 18 éves srác története:

Bevezető: Nagyon hosszú,nehezen érthető szöveg,tele fogalmazási,egyéb hibákkal,bele lehet gabalyodni könnyen,szelektálnotok kell majd valószínűleg! Ez az idegállapotomnak is betudható.

Csak akkor kezdjetek neki hogyha tényleg érdekel titeket ez a történet és tudtok kellő időt,gondolkozást rászánni hogy intelligensen,segítő szándékkal,barátilag válaszoljatok/segítsetek nekem!

Megjegyzem: Sértő meggondolatlan,bántó megjegyzésekre nincs szükségem mivel így is a kétségbeesés határán állok,hogyha van bennetek egy kis csöpp empátia,bármennyire is irritáló vagyok a számotokra, kérlek titeket hogy ne bántsatok a válaszmezőben engem.

Kb 30-40 napja egy senki voltam, egy pánikbeteg roncs aki retteg az emberektől mert rondának tartottam magamat olyannyira hogy féltem kimenni az utcára,tehát testképzavaros is voltam. A számítógéppel vigasztaltam magamat,néha az alkohollal... Rettegtem az emberektől hogy mindenki engem akar bántani és mindenki csak kihasznál és becsap engem. Hősiesen küzdöttem a pánikbetegségem és a számítógép függőségem illetve testképzavarom ellen. 30-40 Napja arra a döntésre jutottam hogy azért félek mert harag van a szívembe azért mert sokat bántottak a gimnáziumban mert world of warcraft függő voltam... Utáltam azokat az embereket akik engem bántottak. És azt gondoltam hogy mi van hogyha nemessé teszem a lelkemet,összeszedem magamat,minden toleranciámat és őszintén tisztán megbocsájtok magamnak,mindenki másnak is. Így is lett, összehaverkodtam azzal a sráccal aki ráadásul a legjobban bántott engem és még bocsánatot is kért egyben, és azt mondta hogy semmi baj nincsen a kinézetemmel és tiszta hülye vagyok hogyha ezzel foglalkozok. Haverok lettünk. Rájöttem arra hogy valójában én egy nagyon elfogadó jófej magabiztos srác vagyok akit mindenki szeret hogyha önmagamat adom, jó vagyok és őszinte, elfogadtam magamat és elmúlt a pánikbetegségem. Egy nap alatt megszabadultam az összes lelki terhemtől. Boldog és felszabadult vidám magabiztos emberré váltam hirtelen jött és sokkolt a pozitív trauma. Elképesztő gyorsasággal drasztikusan megváltozott a személyiségem, teljesen gátlástalan vicces rendes kedves emberré váltam mindenki szemében, előtte is az voltam csak bujkáltam mert nagyon féltem... Elkezdtem hinni az emberekben! Jó társaság lettem mindenki számára mert valahol tudok mindenkivel azonosulni,képes vagyok akármiről beszélgetni! Nincsenek előítéleteim! Ennek a felfokozott lelki állapotnak a hatására szinte szerelmes lettem minden emberbe,szerelmes lettem a világba és megrészegített a siker hogy mindenki keresi a társaságomat és szeret! Szinte hihetetlen érzés volt! És nagyon gyorsan történt! Az örömmámorral és a hihetetlen hitemmel és sikerélményeimmel felbuzdulva elkezdtem mindenkinek csak úgy véletlenszerűen segíteni, minden bajba jutott embernek! Gondoltam úgy is pszichológus akarok lenni ezért miért ne kezdhetném el hamarabb, hiszen úgy is jó érzés nekem segíteni másoknak! Itt gyakorin is mindenkinek elkezdtem segíteni, próbáltam támogatni bajbajutott embereket. Volt itt pl egy magányos srác, azt mondtam magamba hogy akkor leszek a barátja és megvigasztalom majd én adok neki szeretetet! Találkoztam facebook-on egy lány-al akin azt láttam hogy nem valami boldog és nincs megelégedve a kinézetével, pedig nagyon szép! Magamra gondoltam hogy hiszen én is testképzavaros voltam, boldogtalan! Majd én felvidítom! :) Teljesen megrészegített a sok siker a sok szeretet.. Elkezdtem írni boldogan naivan önfeledten a lány-nak is mint az összes többi embernek szeretettel. És a közepén jöttem rá hogy hüha ácsi ez egy lány! De azt mondtam akkor magamba hogy mindig is féltem az érzelmektől és a szerelem az egy szép dolog, és előítéletes voltam a fiatal lányokkal szemben! Nah akkor azt mondtam magamban hogy ezzel teljesen felszabadítom a lelkemet és boldogabbá is teszem ezt a lányt! És a beszélgetés alapján ráadásul ez egy nagyon szeretetreméltó lány :)Tehát mindenki nyerhetett és tanulhatott egy kicsit a beszélgetésből. Nem gondoltam volna hogy lesz valami, csak szabadjára szerettem volna engedni őszintén a szép érzelmeimet. Az írogatások alatt megszerettem őt, ő is engem. Találkoztunk és egymásba szerettünk, ölelgetett és csókolózott velem és azt mondta hogy én egy nagyon jó ember vagyok és jófej és nálam magabiztosabb emberrel még nem találkozott, magamon is észrevettem hogy mennyire gátlástalan és őszintén tisztán jó vagyok és figyelembe veszem az emberek érdekeit. Teljesen megrészegedtem akkor már a sok sikertől de szerencsére mindig szerény maradtam és kerültem a beképzeltséget. Elképedtem hogy az emberek mosolyognak rám az utcán és a hátam mögött olyanokat szólnak be hogy nagymenő vagyok stb a lánynak az összes haverja odavolt értem, mindenki odavolt értem! Hirtelen megnyertem a lottót! A nihil ördögi pokolból hirtelen a mennyországba kerültem! Azt hittem hogy csak álmodok! Emberek! Életembe nem volt még barátnőm de magamon is észrevettem hogy szinte rutinos vagyok mindenben, az emberi kapcsolatokban , az életben szinte egyből rutinom lett! Ez elképesztett engem! Hogy történhetett ez ilyen hirtelen? Hogy vagyok ilyen jó elsőre mindenben? Tényleg csak mernem kellett volna? Hogyhogy mindenki barátkozni akar velem? Agyon dicsér szó szerint mindenki, "Bár nekem lenne ilyen pasim" mondta a barátnője "intelligens" "nagyon jól nézel ki" "huh egy ilyen pasi miért pont engem akar"? "nagymenő" Szinte már tényleg fürödtem a dicsőségben és ez mind 2-3 hét alatt szinte! Előtte semmim nem volt! Nem volt életem! Most minden elsőre sikerült tökéletesen,nem hibázok! Annak lettem a bajnoka amiben a legrosszabb voltam kb 1 hónapja? Szerencsére mindig megőriztem az erkölcseimet és a méltóságomat ezért nem váltam beképzelté a mai napig. A lányba vetettem az összes hitemet, számomra ő a szeretet az őszinteség és minden jóság szent szimbólumává vált. Szerelmesek lettünk egymásba. Nagyon szeretett/szeret engem. Lefeküdtem vele mert megbíztam benne mert azt hittem hogy szerelemből teszi és így még jobban fog szeretni, és ő úgy se fog kihasználni soha. Elvesztettük a szüzességünket. Úgy gondoltam hogy ezek után még jobban fog szeretni. Ma telefonon elkezdte azt nekem mondani hogy csak 16 éves és neki ez így túl gyors meg minden és mi van hogyha csak barátok lennénk,stb... Jahh és nem feltétlen akar szakítani csak nem tudja... mert mindig is rám várt meg nem tudja nekem viszonozni amit én adok neki... túl érett vagyok hozzá.. jobbat érdemlek... stb mellébeszélés... Teljesen össze volt zavarodva,teljesen logikátlan értelmetlen dolgokat hozott fel érveknek,arra gyanakodtam hogy nem evett és lement a vércukor szintje vagy mit tudom én mivel őrülten szeretett engem, és ezt így hirtelen nem tudtam hova tenni. Nagyon szomorú lettem ő is elkezdett sírni én pedig megpróbáltam vigasztalni őt és bíztam hogy nem lesz semmi rossz. Végül is sikerült kiszednem belőle egy határozott nem-et arra hogy szakítani akar-e vagy sem. Csak új alapokra szeretné kicsit helyezni a kapcsolatunkat... Hogyha boldog velem és szerelmes akkor miért vannak ilyen gondolatai? Hiszen azt tapasztaltam hogyha őszinte vagy az emberekkel akkor ők is azok! Vagy mindenki csak kihasznál? Vissza fogok roskadni a régi énembe és attól félek hogy alkoholista leszek hogyha most így hírtelen erre rájönne egy csalódás, megint nem lennék képes bízni senkiben sem mert csak kihasznál mindenki. Attól is félek hogy megölném magamat vagy mit tudom én mit tennék magammal! Képzeljétek el hirtelen a toppon vagyok a semmiből, megnyertem a lottó 5-öst armani öltöny,lamborgini,ferrari és puff jönnek a tekesek és visznek a börtönbe! Hírtelen magasra kerültem a semmiből és magasról esni amúgy is nagyon fáj. Hogyha valami történne a közeljövőben ezzel a kapcsolatommal akkor szerintem abba belehalna a lelkem... És kilátástalan lenne az életem, nem lenne veszteni valóm megint mert mindenki úgy is csak kihasznál... Nem akarom hogy legalább 3-4 hónapig csalódás érjen... Legalább annyi ideig hogy megszokjam az életet! Hiszen csak most próbáltam ki az életet! Egyből jönne a kudarc és a hitem megcáfolása? Tehát igazam volt amikor pánikbeteg voltam és nem bíztam senkiben sem mert féltem hogy csak kihasználnak majd úgy is? Fulladoztam a tengerben! Hirtelen feljöttem levegőt venni és hogyha nem tudok most elég levegőt venni és visszabukok akkor megfulladok! Emberek mit tehetnék egy ilyen helyzetben? Hírtelen jött pozitív sokk után hirtelen jött negatív sokk? És nem a lányról van itt most feltétlen szó, hanem az emberekbe vetett hitemről és bizalmamról. A lány előtt leltem meg a nagy boldogságomat, nem gondoltam volna hogy barátnőm is lesz egyből! Teljesen meglettem volna barátnő nélkül is! Kb ezzel csak elértem azt hogy szívből lélekből higgyek mindig a csodákban és a jóban... És hogyha hirtelen csalódás érne akkor mondom... abba belehalnék és minden rossz előröl és ahhoz már nincs kedvem! Inkább nem eszek nem iszok és leülök a székembe és várok hogy történjen aminek történnie kell. Kilátástalan lenne az életem hogyha mostanában negatív trauma érne.. Ezt így nem bírnám ki! Hogy készüljek fel lelkileg bármire? Mit tehetek! Megint rondának fogom magamat tartani? Megint rettegni fogok? Mi lesz így? Tovaszáll az elképesztő sikerem és magabiztosságom? Könyörögve kérem Istentől hogy legalább 3-4 hónapot adjon nekem még ebből a csodálatos életből hogy legalább hozzászokjak az élethez és erősebb legyen a lelkem! Most még gyenge vagyok kibírni a traumákat így! Most még belehalnék! Mit tehetek hogyha szakítana velem? (Nem hiszem, nem akarom elhinni és tudom mivel megmondta hogy nem akar velem szakítani) De mit tegyek hogyha szakítani akar velem? Szerelemes vagyok belé! Bele fog a hitem ebbe dögleni és megint pánikbeteg leszek, és magam is belehalok! Segítsetek! Kérlek titeket! Számomra az az egyetlen kilátás hogy minden szuperül fog menni a lány-al még legalább egy jó darabig de hogyha nem akkor kilátástalan lesz az életem és megint beteg leszek!



2014. ápr. 3. 01:17
1 2
 1/18 anonim ***** válasza:

Hú, én nem szeretem a szófo.só pasikat bocsi... nehéz volt végigolvasni, nem bántás, nehogy megsértődj! :)

Nem akarsz valami bestsellert írni inkább, ott kijöhetne a stressz belőled.


El tudod képzelni, életed során még hány és hány száz (ezer) negatív élmény fog élni? Az első szerelmi csalódásba még senki se halt bele, meg a többedikbe se, nyugi :) Majd jön másik, ha ez elmúlik, vagy szakít veled. Nem dől össze a világ.. Persze ezt egy 18 évesnek még nehéz elhinnie... Nem lesz semmi.. és nem lesz az életed kilátástalan ettől.

2014. ápr. 3. 01:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/18 A kérdező kommentje:
Bocsi de itt arról van szó hogyha most hirtelen történne ez a csalódás akkor megint nem lenne életem, legalább egy kis időt szeretnék hogy megszokjam a világot és kiforrjon egyfajta önbecsülés bennem. Megint eltűnne az önbizalmam és nem hinném hogy bárkinek ráadásul egyáltalán egy lánynak is kellenék... Legalább szokjam meg egy kicsit az életet hogyha már ez történt velem én úgy vagyok vele... Nem vagyok így felkészülve egy csalódásra!
2014. ápr. 3. 02:14
 3/18 A kérdező kommentje:
Hirtelen érintett mert elvakított a sok hirtelen nem várt siker! Nem gondoltam volna hogy mindent megkapok csak úgy egyszerre a semmiből! Így nem volt időm arra hogy szép fokozatosan megszokjam az életet lépésről lépésre! Csak úgy szinte mint egy skizofrén "menővé" változtam hirtelen! Én tudok haladni ezzel a léptékkel de ahhoz az kell hogy ne érjen "nagy" csalódás legalább 2-3 hónapig amíg legalább le tudok vizsgázni,kicsit megszokom az életet!
2014. ápr. 3. 02:17
 4/18 anonim ***** válasza:

AZ életed és önértékelésed nem épülhet egyetlen dologra.

Az életednek több minden ad értelmet - meg kell fogalmaznod, hogy mik ezek.

Mi a hobbid, a kedvenc ételed, stb. Több dolog kell hogy legyen. Sztem fejleszteni kell az önértékelésed és meg kell értened, hogy nem a lány által vagy értékes, hanem egyedül is. Külön külön 2 értékes ember vagytok, ha netán vége lesz a kapcsolatnak, akkor is tudd, hogy a kapcsolat által fejlődtél, volt értelme. Talán lesz másik lány, talán több is. Hinned kell önmagadban. Ha nem megy, pszichológus kell.

2014. ápr. 3. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/18 A kérdező kommentje:
Teljesen igazad van, az önértékelésem csak arra alapult hogy hitem van,bízok az emberekben,magamban és az motivált hogy mennyire nagy sikereket érek el az emberi kapcsolatok terén puszta jósággal és megértéssel,szeretettel,őszinteséggel és most nem csak a lányról van szó. De hogyha most ez átcsapna abba hogy még is csak kihasználtak és becsaptak akkor elvesztenék mindent amit felépítettem hirtelen és megint pánikbeteg lennék... Nem lennék képes ezek után bízni senkiben sem.
2014. ápr. 3. 13:48
 6/18 A kérdező kommentje:
De semmi sincs igazán veszve még,Elvileg fehéren feketén megmondta hogy nem szeretne szakítani.. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz, próbálom megőrizni az emberek és a társamba vetett hitemet.
2014. ápr. 3. 13:50
 7/18 A kérdező kommentje:
Remélem tényleg csak össze volt zavarodva szegény...
2014. ápr. 3. 13:51
 8/18 A kérdező kommentje:
És a másik az hogy nagy fóbiám és mély gyűlöletem és előítéletem volt a tinilányokkal szemben még régen... Szinte az volt a pánikbetegségemnek a motorja hogy a tizenéves lányok ridegek,lelketlen felszínes flegma szemétládák és örülnek hogyha másokat megalázhatnak és miattuk nem mertem kimenni az utcára mert rettegtem tőlük hogy bántani megalázni fognak és megvetéssel néznek rám! És most hirtelen megbékéltem velük, tudok rájuk mosolyogni és azt mondom magamba, hogy a fiatal lányok is nagyon kedves aranyos érző lények és elmebeteg voltam hogy bármi rosszat gondoltam róluk és tényleg hülyeség az előítélet? És utána jön a cáfolat hogy még is csak az összes egy dugásra vágyik és kinevet utána? Ha most csalódok akkor igazam volt amikor pánikbeteg voltam,akkor tényleg nincs lelkük, és tényleg csak azt érdemlik hogy a pokolban égjenek el, köszönjük illuminati,köszönjük média, köszönjük mai világ értékrendje. Tényleg csak igazam volt hogyha most csalódok.
2014. ápr. 3. 14:04
 9/18 A kérdező kommentje:
De nagyon remélem hogy legalább 2-3 hónapig nem fogok csalódni amíg egyáltalán levegőt vehetek és megszokom az életet és kialakul egyfajta önbecsülés bennem,nem kizárólag egy emberre hagyatkozva, de ez így tönkretenné az idegrendszeremet most, nem volt elég időm így kifejlesztenem az önbecsülésemet, nem jöhet a pakliba most hirtelen csalódás a hirtelen megváltás után.
2014. ápr. 3. 14:07
 10/18 anonim ***** válasza:

Azt írod, nem tudnád elviselni, ha kiderülne, hogy ez a lány csak kihasznált és átvert. Erről szó sincs, a leírásod alapján ő is komolyan gondolta, és ez akkor is így van, ha esetleg most már másképp gondolja. Ráadásul már azelőtt beindult az életed, hogy megismerted a barátnődet, szóval Te magad cáfolod azt, hogy ha esetleg vége lenne, akkor kilátástalan lenne megint az életed. Amit elértél, azt egyedül érted el, ő már "csak" a jutalom.:) Azt pedig felejtsd el, hogy csak jó dolgok történhetnek veled, mert az lehetetlen. Inkább annak kéne örülnöd, hogy végre tényleg élsz, annak minden előnyével és hátrányával együtt, és nem egy monitor előtt telik el az életed.

Amúgy gratulálok, nagy dolog volt, amit megcsináltál.

2014. ápr. 3. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!