Nem akarok felnőtté válni. Másra is rá szokott törni ez az érzés?

nekem sosem volt ilyen érzésem

"Nem akarok dolgozni. Nem szeretnék lusta, semmirekellő módon hozzáállni, mégis így érzem. Valószínűleg irodai munkám lesz egy nagy irodaházban. Nem bírok sokat ülni, nem bírom a kötöttséget, a bezártságot, nem bírom az irodaházak mesterségességét (nem süt be a nap, nem lehet ablakot nyitni stb)."

ha nem akarsz irodában dolgozni, akkor ne olyan szakmát tanulj, ami irodai, aztán kész

Hát ahogy ezeket leírtad, meg hogy belátod, hogy sokat költesz és gyengének érzed magad egyes jövőbeli feladataid elvégzéséhez, az szerintem nagyon jó.

Ez egy felnőttes és érett lépés. Tudod mint az igazi bátorság is az, hogyha beismered mitől félsz.

Én 13éves voltam, mikor valóságos félelmet keltett bennem, hogy meguntam a kisauótkat... Nem jutott eszembe semmi, mikor elővettem a legókat. Én is megijedtem. Eszembe jutott minden, amit kis porbafingóként átéltem.

Hogy fejből tudtam mind az ötszáz játékom nevét, h egész napokat töltöttem legózással, amik még kreatívak is voltak és hogy milyen végtelen jó szórakozás volt ez. Nem akartam elveszíteni, de érdektelenné váltak a gyerekes dolgok idővel. De ha előtörnek, akkor hagyom magam. Játszok például azért videó játékokat.

Még csak 20 vagyok, ezért felnőttnek nem nevezném magam, de azért már gyereknek sem.

Én annyit mondok, h a pénz amiért dolgozni fogsz, azt jobban beosztod majd. Mikor kiszámolsz a pénztárosnak 650forintot, akkor látni fogod benne azt az óra munkát amit érte tettél és jobban meggondolod majd, h a következő bankókat, amik a tárcádban vannak hova tegyed.

Megváltozik majd a látásmódod arról, hogy mi az ami nélkülözhetetlen, mi az ami szükséges és mi az ami extra.

Mikor gyerek voltam mindig arról álmodoztam, hogy az igaz szerelmemmel kezdem majd el a felnőtt korom, most pedig örülök, hogy nincs barátnőm. Ezáltal lehetőségem nyílik, h teljesen magamra és a magam fejlődésére koncentráljam az időm és a pénzem. Késöbb szerintem ezt megint máshogy gondolom majd.

Dolgozni nem mondom, h szeretni fogsz de úgy leszel vele mint a fogmosással. Azt se szereted, de azért csinálod. Mert kell. És rutinná válik. Az életed részévé. És lehet, hogy még szeretni is fogod a munkád, ha rájössz, hogy a fizetéseddel és kis spórolással is valósíthatsz meg nagy dolgokat. Itt akár értsd az első autód, amit csak a saját pénzedből veszel majd.

Ez sz*r dolog az az igazság, de nem olyan rossz, mint először. Megmaradnak az álmaid, csak talán átalakulnak.

Nem az lesz az álmod, h rockstar legyél, hanem az hogy a saját házadban a saját asztalodon a saját ételed eszed minden nap. Mert hidd el, hogy sokaknak ez is olyan álom, ami sose válik valóra.

Légy erős.