Nincs szükségem pozitív visszajelzésekre. De negatívakra sem! Mit tegyek ellenük?

Az átlagos középsulis végzős történet. Lényeg az, hogy nagyon befolyásolható vagyok, sokat magamra veszek, habár próbálkozom kikerülni ezeket. Mégis egy ponton, amikor már megunják az osztálytársaim azt, hogy folyton segítek nekik, elkezdenek kifigurázni.

Nem mondom tényleg buta vagyok dolgokhoz, de a szorgalmam meghaladja bármelyikükét. Képes vagyok 5-ös ellenőrzőket, dolgozatokat írni, ha nekiülök és rájövök pár dologra. Ami bánt, hogy a már megtanult dolgokat nem tudom hasznosítani, és ebből következik a lekicsinyítés.

A tanulmányi átlagom mostanság eléggé romlik (színkitűnő voltam tavaly, kitűnőt mindig megütöttem), lefoglal a nyelvvizsgára készülés, és szükségem van iskolai versenyeken való részvételre, mert nincs annyi pénze a családomnak, hogy ösztöndíj nélkül továbbtanuljak. Ezért sokkal inkább a "mellékes" dolgokkal foglalkozom, és nem jut időm a tanulásra. Az pedig csak rádob egy lapáttal, hogy a többiek nem tudják mit csinálok itthon (jó lenne, ha így is maradna), és elkezdenek lekicsinyíteni, butának tartani a tudásom miatt.

Próbálom elengedni a fülem mellett a megjegyzéseket, de a 10-15. mondat bogarat ültet a fülembe, és ha először nem is, de másnap már képtelen vagyok nekiülni tanulni, a gondolataim összekeverednek és elfogadom, hogy buta vagyok (bármihez).

Mégis mi úton lehet kikerülni ezeket a dolgokat? A dugó a fülbe megoldás nem jó, mert akkor az anyagot sem fogom hallani, amit a tanár előad.