El tudnátok mesélni nekem egy pár különös álmotokat? Részletek lent.

Egyszer fent voltam egy hatalmas épületben. Elkezdtem menni lefelé, és csak mentem, mentem, de szinte egyáltalán nem értem az aljára. Aztán kezdett változni a háttér, ezért úgy éreztem, hogy a kijáratot ahol bementem, már elhagytam, és már lefelé megyek, tehát már valahol jóval földszint alatt vagyok. Ekkor megint föl mentem, itt már eléggé meg voltam ilyedve, mert nagyon élethű volt. Mikor fölmentem a tetejére, meg voltam elégedve, hogy végre a tetején vagyok, már csak le kéne menni, maximum majd figyelem nehogy elhagyjam a földszintet (lift nem volt). Mivel már szinte boldog voltam, ezért hülyeségből bekopogtam az egyik lakásba. A valóságban ilyet sosem szoktam tenni, de itt valamiért megtettem. De nem kellett volna. Kopogás után szinte azonnal elkezdtem futni le a lépcsőn, de két férfi pisztollyal és puskával kirontott az ajtón, és üldözni kezdtek. Úgy rohantam, hogy a korlátokon egyszerűen átugrottam, kb 1mp volt egy emelet olyan iramban mentem lefelé, de egyre csak közeledtek. Ahogy futottam hagytam el a szinteket, majd végül megérkeztem a földszinthez. Végül kiderült, hogy mégsem hagytam el a földszintet, mert nem volt alaksor, de már késő volt, mert ahogy kiléptem a lépcsőházajtón, elkaptak hátulról. Én könyörögtem és már majdnem sírtam, hogy ilyen többet nem fog előfordulni, de ekkor az egyik lekevert egy hatalmas pofont, majd megkínál palacsintával (ehetővel, ne értsétek félre). Hát ennyi a történet. Elég érdekes volt.

Amúgy én mindig különleges dolgokról álmodom. Van hogy háborúban vagyok, meg minden. Nagyon érdekesek, egyszer elmondtam valakinek mikről álmodom, azt mondta elmebeteg vagyok. Persze nem komolyan, de van hogy olyat álmodok, hogy megeszem az osztálytársaimat (a régieket). Szó szerint, mert én egy óriás vagyok. Tehát ilyen hajmeresztő dolgokról is szoktam álmodni.

Ez az egyik legkevésbé szürreális álmom, így egészen leírható a története:

Az elején egy felvonuláson voltam egy széles utcán, ahol rengeteg ember volt, aztán hirtelen megjelent egy hatalmas emberevő puding. Annyira ijesztő volt, mindenki próbált futni, amerre látott, de a nagy tömeg miatt néhányukat megette. Én elkezdem futni az egyik utcán, ami a hegyre vezetett, ahol a házunk állt. Mikor felértem a puding elkezdett szép lassan egy T-Rex-é átváltozni, és valamiért úgy már nem volt olyan rémisztő, de azért még tovább futottam. Aztán berohantam a házunkba, le a pincébe, ott egy bunkert találtam, kinyitottam az ajtót és beszálltam egy liftbe, ami felvitt a 4. emeletre, de ráadásul a házon kívülről, pedig addig bent voltam. Aztán kiszálltam a gangra, és addigra már esett az eső, meg a ház is kezdett összeomlani, és valahogy a T-Rex a belsőudvarba került, és felért a 4-ig. Próbáltam elfutni, de folyton leszakadt a gang, és mindig elölről kellett kezdenem a futást, majd szép lassan leértem a földszintre, ahol valamiért már nem állt a házunk, pedig az emeletek még megvoltak. Ezután átfutottam a ház alatt a T-Rex pedig nem tudott követni. Ekkor egy F1-es pályán találtam magam, és majdnem elütött egy versenyautó, de ekkor felébredtem.

Remélem segít, de amilyen elvont, absztrakt, baromságokat álmodok, azok mellett még ez is teljesen élethűnek tűnik. Ha érdekel, még írhatok bőven ilyesmiket, csak a legtöbbnek még ennyi értelme sincs...

hát, a mai álmomban például becsöngetett egy bkv ellenőr egy házibuliba. a bejárati ajtótól indult az L alakú lakásban, hogy ellenőrizze a jelenlevők BUSZJEGYEIT. én a sarokról kukucskáltam hogy jaj, ott az ellenőr, erre azért nem számítottam, ráadásul nincs is jegyem. a lakás végébe bújtam el, nem volt arrafelé senki. egy szekrény mellé álltam, összehúztam magam. az ellenőr közeledett, megtorpant és úgy látta hogy nincs már arra senki, hisz takart a szekrény ugye (bár csak kis híján). ekkor narrációt hallottam arról, hogy miért ne indulna az ellenőr oda ahol látszólag nincs senki, mert ha az ellenőr nem lát senkit egy szobában, az csak azt jelenti hogy ott valaki elbújt. aztán lassan megindult, izgalom, feszültség, satöbbi, és vége. persze tudnék még mesélni, hohó.

(ha meg nincs ötleted, minek szürrealista filmet csinálni. pf.)