Mitől vagyok ilyen boldog? Tulajdonképpen semmi különös nem történt velem. Olyan, mintha szerelmes lennék. Veletek történt már ilyen?

Kezdeném azzal, hogy 13 éves lány vagyok. (: Előre mondom, a kérdésem kicsit el fog kalandozni, és tulajdonképpen egy beszélgetést is folytathatnánk. :)

Volt egy időszakom, amikor eszméletlen rossznak láttam az egész világot, de szerencsére hamar elmúlt. Már 2012 vége felé kezdtem a boldog életmódot és azóta is tart. Nemrégen rájöttem, hogy a rock, punk-rock az én zenei műfajom és ha gondom akadt, a kedvenceket hallgatom és hirtelen minden megoldódik. Vaagy, ha mégsem, akkor pillanatok alatt rájövök a helyes megoldásra és pikk-pakk megoldom a problémákat. Reggelente suliba menet látom az embereket, akik a hivatal előtt várakoznak a segélyre, mert megélni nem tudnak. 8-10 gyereket csinálnak de felnevelni nincs miből, mert lusták elmenni dolgozni. Mások pedig, ugyanazon a dolgon képesek többször sírni, de ugyanazon nem tudnak többször nevetni. Miért?

Itthon pedig... Anyu nagyon sokat dolgozik (ha nem a munkahelyén akkor hazahozza a munkát), apa természete elég kiszámíthatatlan. Ha épp rossz kedve van, vagy szimplán csak reggel és egy rossz szó, napokig képes ellenni magának társaságunk nélkül. Tesómat (19/F) pedig kb. semmi nem érdekli. Amikor a konyhában laptopozok és nem fülhallgatón hallgatok zenét akkor sokszor mondja, hogy "zárd már el ezt a hülye zenét" vagy "kapcsold már ki ezt a sz*rt". Esetleg megkérhetne, hogy dugjam be a fülest, és nem lecseszni kellene, amiért nem Pitbullt meg Rihannát hallgatok.

Visszatérve rám, szerintetek mi okozta ezt a nagy boldogságot és optimistaságot nálam? Suliban sokan csesztetnek de azt is lesz*rom, elvégre azért van két fülem, hogy egyiken be, másikon ki :D Van 1-2 barátom is akikkel a szünetekben vagy tanulunk vagy mással ütjük el az időt és jól kijövünk azért. Ez tavaly pl. még nem volt így... Na meg van egy tanárom is, már attól jobb lesz a napom, ha rágondolok (: A nyulaim is sokat jelentenek, de ők már lassan 2 éve megvannak. Olyan, mintha szerelmes lennék pedig senki nincs láthatáron. Az itteni fiúkkal nem érdemes foglalkozni:D Belülről érzem azt az eszméletlen nagy melegséget, főleg rock hallgatása közben, és ez annyira jó. Veletek is van/volt már ilyen? Tavaly, tavalyelőtt búvalb*szott voltam mindig, de most... Mintha nem is én lennék. Viszont nincs egy ember, akinek legmélyebb problémámat elmondhatnám -Anyán kívül-. Jó lenne valakivel megbeszélni, kikérni a véleményét... De ez sem szomorít el igazán, hiszen itt vagyok magamnak. :D És persze szoktam magamban beszélni, kell, hogy egy intelligens emberrel is társalogjak :D De azért ha valaki beszélgetne velem, írjon nyugodtan! :)

Hát így, visszaolvasva nincs túl sok értelme a kérdésnek, de nem baj azért kiírom. [X