Hogyan kell élni?

Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb platform arra, hogy az ember megpróbáljon tanulni valamit, ráadásul hiába írja le bárki, nagyon pici az esély arra, hogy tényleg segít... de most jól esik kiírni magamból. Örülök, ha végigolvasod és megpróbálsz rá 100%-ban őszintén válaszolni :)

Én egy nemsokára 21 éves egyetemista lány vagyok. Elég erőteljes hangulatember. Tudom, hogy különleges vagyok, hogy megvannak a képességeim ahhoz, hogy valami nagyon jó dolgot csináljak az életben. Ennek ellenére folyamatosan szorongok. Félek, nagyon. A munka, a szerelem, az élet, az egészség. Kb fél éve csúsztam lefelé, aztán augusztus elején elértem a pöcegödör aljára. Viszont nem akarok szenvedni. Valami nagyon furcsa dologra jöttem rá: hiába akarok meghalni a szenvedéstől, az élet akkor is megy tovább.

Nagyon szeretnék teljes, egészséges életet élni és ezért hajlandó vagyok keményen dolgozni. Tisztában vagyok a felelősségemmel a saját életem irányába és nem hibáztatok senki mást. Huzamosabb ideig gyakoroltam a mostanában divatos "teremtsünk gondolattal" és mindenféle egyéb ezoterikus vonulatot, de nem működött, úgyhogy ezzel kérlek ne is próbáljátok megválaszolni a kérdést. Az egyetlen életvezetési könyv, ami valóban segített, az Csernus Imre (A Nő és aztán a) Kiút című könyve volt. És egyet is értek azzal, ami ott áll. De a helyzet az, hogy most vagyok túl egy éjszakán, amit nem tudtam végigaludni. Minden nap küzdök és erőmön felül bátor vagyok, rengeteg olyan dolgot csinálok, amitől tényleg nagyon félek. De mégis vannak dolgok, amikre nem érkezik válasz. Úgy érzem, nem tudom megoldani. Most van egy állás, amiről egyszerűen nem tudok dönteni. Nem tudom, hogy mennyire veszélyes, mennyire jelent megalkuvást, vagy hogy csak a félelmeim miatt kérdezem-e ezt.

Hatalmas a káosz a fejemben. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit akarok pontosan csinálni. Nagyon szeretnék egy hivatást, de nem találom, nem tudom, mi az, ami valóban boldoggá tenne. Jól tudok előadni, szívesen tanítok, foglalkozok gyerekekkel (még nem tudtam kitapasztalni, hogy mennyi ideig, mert ehhez azért türelem is kell), imádok írni, olvasni és emberek lelkét ápolni. Fizikából érettségiztem és bár nincs hozzá tehetségem, szívesen foglalkozom vele. És idegen nyelveket is szívesen tanulok. Ami még jól megy, az a szervezés. Nem lennék jó vezető, de egy jó jobb kéz igen. Rengeteg rossz tulajdonságom van, amiken sajnos minden küzdelmem ellenére sem tudtam eddig változtatni, de azokat most nem írom le, hátha eszébe jut valakinek valami érdekes dolog az erősségeim alapján. Ja és imádnék nem hagyományos foglalkozást (szóval nem olyat, amit elsőre mindenkinek eszébe jut, pl. orvos, tanár, pszichológus...) csinálni.

Szóval összefoglalva rettegek attól, hogy elszúrom az életemet. Rengeteg félelmem van, amiken nem tudok túl lendülni (amiket nem lehet azzal elintézni, hogy jó, elmegyek, megmondom neki stb. ), hanem olyan félelmek, mint a kilátástalanság érzése és a jövőtől való félelem. Hogy nem találok hivatást, nem találok párt, sosem fogok tudni változtatni a rossz tulajdonságaimon. Hogy nem tudok majd elég pénzt keresni, hogy úgy öregszem meg, hogy nem csinálok semmit sem másokért, sem magamért. Hogy nem vigyázok eléggé a testemre. Hogy nem vagyok jó ember.

Nagyon félek. De nagyon küzdök.

Ne küldjetek pszichológushoz, mert arra nincs lehetőségem jelenleg, de kérlek, ha eszetekbe jut valami, vagy csak tudtok olyat mondani, ami titeket megnyugtat, írjátok meg nekem! Lehettek őszinték, bírom a gyűrődést, de ne legyetek pesszimisták, mert pontosan attól rettegek, hogy az életem olyan szürke és a világ olyan gonosz, mint azt a XX. század óta sokan mondják.

Köszönöm! :)