Miért/miért nem szerettek élni?

Jó:szép tájak,fincsi ételek,érdekes emberek,jó szép megható izgalmas vicces filmek-zenék-mesék

nem jó:kizsákmányolás, kilátástalanság

A boldogságról és a boldogtalanságról:

Már évek óta egyedül éltem. Elfogadtam, sőt megszerettem azt az állapotot. Veszélytelen volt. Csaknem félelemmentes. Nem tartoztam senkinek, és nekem sem tartozott senki. Szabadnak éreztem magam, kicsit be is csíptem, megmámorosodtam ettől, ezért nem vettem észre, hogy míg a felelőtlenség bódító nedűjét szürcsölöm, elsorvadok. A lelkem egyre szikárabbá lett. Egyre rigolyásabbá, egyre önzőbbé váltam, és az a fluoreszkáló finom köd, amit mások derűnek néztek, lassan finom páncéllá szilárdult. Körülvett, mint egy kagyló héja, de nem termett gyöngyöt. Miért? Mert kizártam magamból az együttlét kockázatát, a fájdalom lehetőségét, melyet senki sem kerülhet el, aki megosztja magát.

Egy napon azonban megcsörrent a telefonom, s ez a hang mint vészkiáltás, átszakította magányom rózsaszín ködét. Ahol kiszakadt, piszkos rongycsomó tűnt elő, kacatok, miket egy gondos kéz tömött be oda, hogy elfogja a külvilág levegőjét. Áporodott szag csapta meg az orromat, s azonnal tudtam, hogy az én bensőmből jön. Öklendezni kezdtem.

Néha egészen egyszerű dolgok akadnak be a nagy kerékbe, talán csak porszemek, s megállítják a szerkezetet, ám lehet, hogy csak szemvillanásnyi időre. Ezek a szünetek rendkívül értékesek lehetnek, ha megvizsgáljuk tartalmukat. Ha nagyon elégedettnek, felhőtlenül boldognak érzed magad, gyanakodj! Egy boldogtalan világban, az éhség és fájdalom világában - ahogyan én fogalmazok: a tanulás világában – felhőtlenül boldognak lenni egyszerűen bűn. Ez azt is jelenti, nem veszel tudomást a mások fájdalmáról. Boldog csak az lehet, aki mások fájdalmát – az élők fájdalmát - csillapítani képes. Ez pedig – már a szándék is - önmagban fájdalommal jár.

szerelemkert.blogspot.com

Lehet. hogy most újat fogok mondani, de a sikeres emberek szeretnek élni. És hogy kik ők? Akik nem adják fel, ha valamibe belefogtak. Végigküzdik a projektet, amíg sikerre nem viszik. Ekképpen tehát a sikeres embernek küzdelmes élete van, és ezekért a küzdelmekért érdemes élni.

56 évem alatt voltam egy párszor fenn is, lenn is. Sokszor fájt az élet, máskor nagy örömök értek. Csak egyvalami nem sikerült soha egy percig sem; unatkozni.

Miquel, öröm ismét összefutni veled!

Megfogtad a lényegét, tényleg jó lett. Ettől függetlenül és nem pedig kiegészítés kép, mert itt arra nincs szűkség, elmondanám a saját életem mozgató rugójának elvét.

Alapvetően van egy életed. Reinkarnációs elméletek ide vagy oda, ezt az életedet akkor is csak egyszer éled. Ez az élet történésekkel, kölcsönhatásokkal és reakciókkal van tele, ezek mozgatják az egészet. azt, hogy ez számodra mekkora baj esetenként vagy, hogy milyen jó kizárólag te döntöd el, mint a saját életed történéseinek epicentruma. Hogy egy probléma mekkora probléma az alapvetően adott de, hogy ez számodra mekkora negatív hatással jár az már csak is rajtad múlik.

Ahogy Miquel is megírta, aki végig viszi a maga elé kitűzött célját, többnyire nyer és teljesebb életet élhet. A kérdés, hogy mi vezérli? Na már persze azon túl, hogy soha nem adja fel.. Esetemben az az egyszerű ok, illetve elv, hogy ha van egy adott életem amit megkaptam mint lehetőséget arra, hogy kihasználjam, már miért kéne elpazarolnom arra, hogy a problémákon fennakadva elsüllyedjek a depresszióban? Éltet a gondolat, hogy akármi is történik, az én életem, éljem úgy, ahogy csak erőmből telik, és így büszke lehetek mindenre amit eddig elértem.

Az élet egy lehetőség, hogy kívánsz-e vele élni mint Miquel, én vagy sokan mások akik többségükben ettől sikeresek, csakis a te dolgod. Az élet nem kötelező, nem muszáj neked ezt élvezned. Az, aki egy szalmaszálat sem hajlandó keresztbe tenni azért, hogy jobb legyen meg sem érdemli. Aki menet közben adja fel pazarló, aki a célegyenesben megunja pedig.. A lényeg, hogy a te életed a te döntéseid gócpontja, ezáltal a döntöd el, hogy az abban szereplő eseményeket miként könyveled el magadban, mennyire túlzol és melyik irányban.

Az életet élni kell! A semmiből semmi sem lesz, a fáradságos munka viszont meghozza a gyümölcsét! Ha egy csepp örömöt sem tud neked adni, hogy letettél valamit az asztalra még akkor is, ha végül nem sikerült de legalább mindent megpróbáltál, akkor komolyan át kéne értékelned az életedet. Ellenkező esetben a sikerek nem maradnak el.

Ahogy azt egykori igazgatóm is állandóan mondta,:"Rögös az út a csillagos égig." Hogy van-e értelme élni, csak is tőled függ! Adj neki és állj ki mellette!

Ez egy picit oktató jellegűre sikeredett. Akinek nem inge ne vegye magára, ez csak a szerény véleményem a magam taposott ösvényemen szerzett tapasztalataimból.

Öhm... Időközben eszembe jutott a kedvenc mondásom erre. :)

A különbség egy bukdácsoló és egy életrevaló ember között, hogy amíg az előbbi csak a problémákon emészti magát addig az utóbbinak a megoldásokon kattog az agya!

Ne a problémán, hanem a megoldásán járjanak a gondolataid! Ez a sikeres élet titka! :)

A jelenlegi gazdasági, társadalmi rendszer az embereket önzővé, mohóvá, egoistává teszi, ami az emberséget kiöli belőlük. Állatok lesznek, mégha nem is ismerik be (az számukra túl fájdalmas lenne). Ezért ezek az emberek szabályrendszerek mögé bújnak, csak hogy megvédjék igazukat, és igazolják maguk érzéketlen lényét.

Minél nagyobb az emberek közötti kontraszt annál rosszabbul érzik magukat az emberek. (az állatok nem)