Miért nincs semmi olyan dolog, amiért igazán élni akarok?

Kicsit én is ilyen vagyok mostmár, 18 évesen. mindig volt valami hobbim, nagyon sok dolog érdekelt, és nagyon sok mindent megtanultam jól csinálni. Ma már magam alatt vagyok nem látom értelmét az életnek. A különbség köztünk annyi, hogy nekem még vannak álmaim, de tudom, hogy ezek elérhetetlenek. De ami elérhetô, az se sikerül. Szeretnék találni egy lányt, aki nem olyan, mint manapság a lányok, aki szeret, és megért. Egyelôre ez sem sikerült. Nekem ugyan van egy legjobb barátom, olyan mintha családtag lenne, de néha már ez sem segít, egyedül érzem magam. Mások közben csajoznak, fesztiváloznak, olimpiára készülnek, sakkversenyt nyernek stb, én meg úgy érzem, hogy eltelik az élet felettem. Imádok sportolni, úszom egyesületben, de azt sem tudom már rendesen csinálni, mert rászoktam a dohányzásra, és napi 1 dobozt elszívok, sikerült elbāszni az állóképességem. Állandó rettegésben élek, mindig aggódok valamin, kötekedek mindenkivel, mindenkibe a rosszat keresem, tele vagyok gyûlölettel, és kérdésekkel, szar embernek érzem magam, és változtatni kéne.

Igazából élhetsz az edzésnek. Ha már elérted a naturál maximumot, akkor növelheted az állóképességed, belekezdhetsz más sportokba, vagy ugyanúgy edzhetsz tovább, hogy fenntartsd az izmaidat.

Azt írtad van egy kis pénzed, de nem szívesen költöd, aztán meg azt, hogy nincs pénzed edzeni. Most akkor hogy is van? Keress egy olcsóbb termet, a kajád meg nem igazán lesz drágább, mint a mostani étkezésed. Ha nem költesz többet szalámkra, meg kenyérre, több pénzed marad csirkemell-rizsre. Mondjuk én szarul kajálok, és nem is kondizok, de érdekel a dolog, úgyhogy sokat olvastam róla. Tápkiegre szerintem ne költs, ha a kajád rendben van, gyakorlatilag nincs rá szükséged. Ez így szerintem fizethetô.

Ne legyél rest belekezdeni, tudom milyen az, ha nem tudsz szabadulni a mindennapok rabságából, és nincs energiád/kedved ledobni a láncokat, és belekezdeni valamibe, de meg kell tenned, megéri, utána már könnyebb lesz.

És ha van legalább egy célod, ami az edzés az esetedben, akkor már van miért élned, szenteld ennek az életed. Legyél benne jó, és megjön az életkedved, önbizalmad. Nem fogok csöpögni, hazudni, valószínûleg sosem leszel híres, vagy lesz olyan aki leszól, meg nem te leszel a legjobb benne, de nem is kell a legjobbnak lenni, elég ha simán csak jó vagy. Hogy otthon érzed magad valamiben, hogy mások elismernek. Azért szteroidokhoz sose nyúlj, tudom, írtad, hogy naturál, de tartsd is magad hozzá.

Legyen ez a Te kiutad.

Peace.

Nem sz*r a világ, csak ha sz*r szemszögből nézik.

Egyszerűen lény boldog, nyitott, ne pedig egy magába fordult, pesszimista ember.

Érdekes, egy csomó gyerek nő fel úgy, hogy a világról alkotott képe nem sz*r. Miért? Mert jó szülei voltak, és jó környezetben nevelkedett.

De lehet, csak van, aki képtelen rá. Nem csak társadalmi norma, de egy csodálatos dolog is, amiért érdemes élni. Aki ezt nem képes felismerni, vagy egyszerűen nem tartja jónak, az egy negatív, magányra vágyó ember. Lehet, hogy ezt eddig is tudtad magadról. Akkor meg nincs is miről beszélni. Aki ilyen, annak unalmas lesz az élete, és akkor jönnek a kérdések, hogy "miért éljek?".

Amúgy meg nem feltétlenül kell valami hatalmas életcél, nehogy azt hidd. Ez nem a Sims. Sokkal inkább fontos, hogy kitöltsd valamivel az életed (barátok, család, jó munka, jó programok, utazás), hogy ne legyen üres.