Milyen az életképed?

Összetett kérdés, de röviden megpróbálok válaszolni. Szeretem, és élvezem is az életemet. Magát az életet többféleképp is értelmeztem magamban. Hívő embernek tarom magam, de az egyik elképzelésem szerint az élet csak egy teszt, és ha átmentünk rajta, akkor jön a jól megérdemelt örök buli/pihenés. Az igazságra míg élünk nem fogunk rájönni. Lehetetlen lenne, hiszen nem lennénk képesek felfogni az élet igaz értelmét, a célját, úgy ahogy egy hangya sem képes felfogni, hogy miért perzseli őt a rossz kisfiú egy nagyítóval.

Öngyilkosság:

Gondolkoztam az öngyilkosságon, igen, de nem azért mert nem szeretem az életemet. Hanem azért mert végtelenül kíváncsi ember vagyok és (lehet furán hangzik, de) alig várom, hogy megtudjam mi az élet célja, amit csak a halállal érthetünk meg. Mint Istenfélő ember, az öngyilkosságot bűnnek tartom, és nem akarom ezzel "elcseszni" az esetleges dőzsölést a mennyben. :)

Másik oldalról megközelítve pedig a családom a legnagyobb visszatartó erő. Sajnálnám őket, mert tudom hogy ők is szeretnek engem.

Sokat gondolkodtam,hogy mit írjak ide,de csak negatív gondolatokat,érzelmeket írnék.

Öngyilkosság? Igen megfordult a fejemben.

Később rájöttem : minek?

Más örülne,hogy ilyen helyzetben lehetne mint én.

Hálás vagyok a teremtőnek,hogy megvan amire szükségem van.

Én ne,hogy azthidd,hogy gazdag vagyok,épp ellenkezőleg.

Én meg dobjam el magamtól az életet,mert "kedvem támadt hozzá"? Kösz nem... Van álmom,és ez adja az erőt,hogy felálljak ha elbuktam,vagy féltérdre kénszerített az élet.

Ez a világ velejéig romlott,de hát tehetünk ellene?

Sajnos nem,de örüljünk minden percnek ami megadatott nekünk,bárhogy is hozza a sors...

Ez hosszú lesz!

Külső szemlélőként: Nem bízik az emberekben, mégis megadja nekik a szeretetet amennyit elvárnak tőle, kerüli a társaságot, temperamentumos, de eléggé magának való, ha teheti folyton egyedül ül a szobájában, magányos!

Amit én tapasztalok: Imádok élni, vagyis csak fogok! Én már komolyan élni szeretnék nem pedig a suliban tespedni, hanem dolgozni és felküzdeni magam a legmagasabb célomig! Azért ülök a szobámba, mert antiszociális vagyok és mert tervezem a jövőm! A többi 16 évessel ellentétben én már most tudom mi szeretnék lenni, milyen iskolába, mennyi ideig, kivel és hol! Évek munkája van abban, hogy én bent tespedek a házba! Imádom a természetet és az állatokat! A Földet a Világot, csak egyet nem.. Az embereket.. Azokat kifejezetten utálom! Persze nekem is van családom, barátaim akiket szeretek.. De egyszerűen a sok tapló akikkel össze hoz az élet.. Áhh fúj. Kétszínűek, hiúk és mocskosak! Habzsolom az életet, ha külső szemlélődőként nem is látszik!

Soha nem gondoltam arra, hogy húnaénmostöngyileszek! Nem szoktam meghátrálni az akadályok elől, sokkal inkább körberöhögöm és ásítva átszökellem, még ha vérfagyasztóan embert próbáló akadály is! Ja amúgy igen, általában mindent és mindenkit körbe röhögök és igazi kis hiéna vagyok! Szeretek uralkodni, de mind ezt olyan fondorlatosan teszem, hogy a másik még észre sem veszi, hogy alattam van.. Ja azt elfelejtettem, hogy a suliban minden körülöttem lévő emberrel úgy beszélek mint a kutyámmal, így senki sem tud nekem keresztbe tenni.. Nem ismernek, senki sem tud rólam semmit! :)

Nekem nem csak egy életem lesz, hanem AZ életem!

Jah, és a legkétszínűbb az egészben, hogy a fajt amit mindennél jobban utálok segíteni akarom! Utálom az erőszakot és a halált.. Ez ellen nehezebben lehet tenni, mint a Globális Felmelegedés ellen, de ez is sikerülni fog!

Az élet nem habos torta, hanem az amit igazán szeretsz! Szóval az enyém Puncs torta!

"Az élet az, amit te beletöltesz!" ÉS ez 10000%-ig igaz!

Peace

szarnak

szarnak

nem szeretek

gondolkoztam