Közel a 30 felé, kezdek bepánikolni! Van ezzel így más is rajtam kívül?

A kérdésem egyértelműen nőknek szól,hiszen szerintem mi nehezebben viseljük az öregedést,főleg ha még gyermekünk és normális párkapcsolatunk sincs 30 évesen. Talán -e miatta van az egész,ennek hiánya okozza a frusztráltságomat? Lehet.. Bár én évekkel ezelőtt sem tudtam magam elképzelni 30-on túl,hiszen az még ollyan nagggyon messze van...és mégis eljött. Már csak pár hónap. Remélem nem leszek olyan nő aki nem bírja elviselni és feldolgozni az öregedést,tele botoxoltatom magam és harcolok az idő ellen....

Azt mondják boldog ember pedig csak az lehet aki el tudja ezt fogadni...hogy múlik az idő. Akkor én lehet,hogy soha nem leszek boldog?

Hiszen ezelőtt minden rendben volt,és most egy nagyot fordult velem a világ,megváltoztam.... Félek szinte mindentől amitől azelőtt soha, zárkózottabb, csöndesebb, visszahúzódóbb lettem,és nem tudom az okát.

Néha úgy érzem pánik lesz úrrá rajtam,vagy csak azért mert nem úgy alakultak a dolgok ahogy anno elterveztem? Vagy mert nem vagyok boldog? Vagy mert azt hittem örökké fiatal maradok?

Valaki tudja a megoldást? :(