Valami bevált, saját módszeretek van depresszió ellen? 20/F

A kamaszkori depresszió egyik fő tünete nálam abban nyilvánul(t) meg, hogy az egész életemre úgy tekintettem, mintha egy csövön keresztül szemlélnék mindent. Túl szűk volt a látóköröm, és ha megpillantottam egy aprócska gondot is, képtelen voltam másra fókuszálni, csak is az lebegett a szemem előtt. Amikor mélyen voltam, úgy éreztem, egyedül én vagyok mélyen, egyedül én vagyok ezen a világon, aki szenved, aki magányos, stb.

Ha ki akarsz lépni a depresszív érzések köréből, el kell dobnod a csövet, és szétnézni a világban. Nem csak azt fogod látni, hogy körülötted ezer ember szenved nagyobb problémáktól, de azt is észreveszed, hogy az élet minden egyes apróbb, vagy nagyobb nehézség mellett is, úgy ahogy rendben van. Nem olyan rossz ez.

Fontos, hogy ki kell tudnod lépni a kis zónádból. Ha magányos vagy, nem szabad beburkolóznod a szobádba, és átadnod magad ennek az érzésnek! Menj ki a szabadba, ülj be egy kávézóba, hívj fel valakit, akit kedvelsz, csinálj valamit, amitől jól érzed magad. Nézz meg egy vígjátékot a moziban, élj! Az élet csak akkor tűnik értelmetlennek, ha nem adsz neki értelmet.

Nem vesztegetsz el semmilyen időt, amit boldogan töltesz. Még ha az is tesz boldoggá, hogy megnézel a tesóddal egy idióta vígjátékot, amíg boldog vagy, az az idő tökéletesen van eltöltve!

A legtöbb ember arra számít, hogy majd minden úgy lesz az életében, ahogy az egy amerikai romantikus komédiában van. Ez főleg a fiatalokra jellemző. Tele vannak elvárásokkal, és álmokkal, amik nem megvalósíthatóak. Valószínűleg nem te leszel a következő, aki a Holdra utazik, valószínűleg nem fognak kiválasztani az utcáról, hogy szereplej az évszázad legtöbb Oscar-ját nyerő filmjében. De ettől még lehet teljes az életed. Hagyd, hogy elússzon a sok nyomasztó elvárás, élvezz ki mindent, tényleg mindent, ami egy kicsi mosolyt is csalhat az arcodra. Egy teát a napsütésben a teraszon, egy mosolyt, amit egy idegentől kapsz az utcán, bármit. A depresszió csak akkor fog elmúlni, ha nem gondolsz rá. A boldog pillanataidban pedig nem gondolsz rá, mert egyszerűen nem tudsz. Úgyhogy csinálj olyan dolgokat, amiket élvezel, és amik boldoggá tesznek. A depresszió csak a fejedben létezik. Csak a gondolataidban. Ha nem gondolsz rá, ha nem koncentrálsz, egyszerűen megszűnik. Nem lesz ott. Nem létezik többé.

Tudom, hogy ez nehéz, mert nekem is piszkosul az, de tudnod kell, hogy tudsz ellene tenni. Te vagy a saját elméd ura, nem pedig a depressziód.

Bocsánat, ha túl hosszú lett :(

Bor, vodka.

Keress magadnak barátnőt (persze ne qrvát). Én nem érzem magányosnak magam, mert itt a gép.

Én is depressziós vagyok, 18 éves, fiú. Mondjuk már nem sajnálom magam, mert megérdemlem, szar ember vagyok. Régen nem ilyen voltam, de mostmár teljesen magam alatt vagyok, igazi szemétláda lettem. Gyűlölöm az egészet, már semmi motivációm nincs az élethez.

De neked még nem késő, lehet szerencséd. Ami nekem annak idején segített az a rajzolás, úszás. Ma már mindent leszarok, de neked ajánlom, hogy keress egy hobbit, valamit amit szeretsz. Sok sikert

Nekem egy orvos azt ajánlotta, hogy tereljem el a gondolataim az egészről. Próbáljak ki új dolgokat, foglaljam el magam bármivel. Persze új dolgokba fogni elég pénzigényes, meg eleve komfortzónán kívül esik, amitől a legtöbb esetben még rémesebben érzem magam.

Pszichiáternél és pszichológusnál már voltam, de semmit nem segített. Ültünk egymással szemben, egyiküknek sem volt mondanivalója. Kínos volt. Végül nem kértem időpontot, a gyógyszert kidobtam a kukába.

Olvasok, filmet nézek, egy füzetbe idézeteket, magazinból kivágott képeket gyűjtök, Tumblr-ön blogolni. Szeretek ismeretlen városokba menni és körülnézni, majd aznap hazamenni.