Nem vagyok hajlandó dolgozni, erről mi a véleményetek?
A kérdés nem kamu, direkt nem írom le az enyhítő körülményeket.
Az a helyzet, hogy undorodom az emberi fajtól, nem akarok beilleszkedni, nem akarok dolgozni, mert akkor már inkább a halál. Nem tudom, mit jelent meghalni, de reménykedem, hogy vagy semmit, vagy valami jobbat ennél.
Kiskoromtól kezdve ilyen voltam, a középiskolát még hajlandó voltam elvégezni, aztán közöltem, hogy elegem van, én ezt nem csinálom. És tényleg nem csinálom.
Azt nem tudom, hogy a szüleim azért tűrik, mert félnek, hogy ha kiraknak, megölöm magam, sosem zsaroltam őket ezzel, inkább mindig biztosítottam mindenkit, hogy amíg él bárki, aki szeret és fontos vagyok neki, addig nem offolom magam.
Viszont elzárkózom ettől az élettől annyira, amennyire csak lehet.
A kérdésem leginkább az, hogy ha a ti gyereketekkel lenne ez a helyzet, mit lépnétek, de természetesen nyugodtan lehet engem és a szüleimet is szidni, ahogy jól esik.
válasza:
válasza:Szerintem nem kevés ember kel fel nap mint nap gyomorgörccsel, mert dolgozni kell menni. Nem kevesen szorítják össze a szájukat, hogy kibírják beszólás nélkül a munkahelyen folyó unalmas fecsegést, mások csendtől való iszonyát, ami azt jelenti, hogy állandóan kell valami háttérzaj, lehetőleg a leggagyibb rádió, amikor az ember csak a csendre vágyna. Én is túlérzékeny és szorongó vagyok, de biztos vannak még mások is így. De mivel nincs szülő vagy gazdag társ, aki eltartaná ezeket az embereket, dolgoznak és pénzt keresnek.
Bocsánat, ha súlyos trauma ért az emberek részéről, nemi erőszak esetében olvastam már olyan esetről, hogy az illetőt leszázalékolták, mert még a saját udvarukra sem mert kimenni az eset után, nemhogy emberek közé. Nincs lehetőség valami ilyesmire nálad is, hogy legalább valami pénzt kapj? (Persze, ha szakember megállapítja, hogy több nálad ez az iszony az emberektől, a társadalomtól, mint a szorongó ember szokásos állapota.)
Nem baj, ha most még nem tudsz, de szerintem próbálj kitörni, addig járni, míg valós segítséget nem kapsz, mert hosszú távon nem is a szüleidnek, hanem neked lesz a legrosszabb. Nem vagyok szakember, de azt gondolom, ha jelenleg csökken is a szorongás, mert "megkímélődsz" az emberektől, az évek, évtizedek alatt ez az iszony az elkülönülés miatt csak nőni fog, nemhogy csökkenne. Akkor pedig már semmi esély nem lesz a normális életre.
A szüleid helyében mindenben támogatnálak, de nem nyugodnék bele, hogy jó, akkor életem végéig eltartalak, hanem valós segítséget keresnék. És igen, vannak otthon végezhető, vagy "munkatársak nélküli" munkák is.
Sok sikert a kitöréshez. Szerintem akkor leszel egyedi, "más" és különleges, ha ez sikerül.
válasza:Ellentmondásos természet vagy, az biztos. Egy értelmes embernek tűnsz, érdekel mások véleménye, viszont utálod az embereket, és kábé mindent, ami ebben a világban van. Nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet semmit csinálni egész életedben. Nem igaz, hogy semmi nem érdekel, hogy legalább valami hobbid legyen.
Próbálj ki több dolgot. Érdekel az olvasás, biztos sokat olvastál, mert elég jó a fogalmazó kézséged.
Próbálj meg naplót írni, akár egy naplószerű könyv is lehet belőle, nagyon életszerű lenne. Írd le, hogyan küzdesz önmagad ellen, hogy megváltozz.
Egyébként nekem is volt mélypontom az életben. 15-18 éves koromig jóformán beleszrtam a világba, hogy élek e vagy halok, de nekem indokom volt rá. Aztán összeszedtem magam.
Leírhatnád életutad. El tudom képzelni azt, hogy ha kitűznéd célul, hogy segítesz magadon és elkezded leírni, hogy mit csinálsz, valóban segítene rajtad. Talán-és nagy valószínűséggel-te vagy az egyetlen ember, aki segíthet rajtad. Nem mondom, hogy 100%-osan "normális" leszel a végére, de egy élhetőbb életet alakíthatsz ki magadnak és a végén kiadhatod a könyvedet valami olyasmi címmel: Küzdök magam ellen vagy valami ilyesmi. Az emberek szeretik az élettörténeteket, vennék, mint a cukrot.
Érdekel valakit a (legújabb) diagnózisom, amivel az orvosok nem tudnak mit kezdeni és maximum a tünetekre lenne gyógyszer, de azok mind majdhogynem ellentétesen hatnak? Nem akartam errefelé terelni a témát, meg azt sem hiszem, hogy ez bárkinek is hasznos, mert mind mások vagyunk, de megteszem, ha kéritek.
A szüleim kiskoromtól kezdve tudták, hogy baj van, emiatt arra rendezkedtek be, hogy legyen pénzem a haláluk után. Amitől valóban tartanak az az, hogy tudok-e élni egyedül, hogy egyáltalán érdekel-e az élet. Nekik mindig az volt a fontos, hogy boldog legyek, vagy ha ez nem megy, a lehető legkevésbé boldogtalan.
(Félig hazudtam valamiben. Igaz, hogy középiskola után adtam fel, de egy év kihagyás után elmentem egyetemre. Nem tanulni, hanem nem akartam kihagyni egy pótolhatatlan tapasztalatot viszonylag fiatalon. Nem fejeztem be.)
Két helyről is kapok pénzt az államtól rendszeresen, egyik sem segély és soha nem hazudtam érte.
válasza: válasza: válasza:elolvastam a kérdést és az összes válaszod mert kerestem valamit...
mégpedig a választ 2 kérdésre:
mit csinálsz te egész nap?
mi az ami érdekel, amit szeretsz/szeretnél csinálni?
az állatokat szereted és szoktál olvasni rendben, de csak van valami érdeklődés köröd, pl miket olvasol, mit csinálsz szívesen...
válasza:Amikor először olvastam a kérdésedet, még azt hittem, provokatív idióta vagy, aki pukkasztani akarja a válaszolókat.
A reakcióidból kiderült, hogy beteg vagy, őszintén sajnállak és nagyon tisztelem a szüleidet, amiért el tudnak fogadni.
Az írás jó ötlet lehet, akár a levelezőn továbbtanulás is - tutira kapnál olyan orvosi igazolást, ami lehetővé teszi, hogy elég legyen írásban vizsgáznod, szóban ne kelljen.
Remélem, végül kiderül, mi a leghatékonyabb kezelés számodra, és könnyebb lesz az életed.
válasza:Szerintem meg nem beteg.Erdekes, orvostol orvosig jár, de megse tud senki se segiteni rajta.Pedig már annyi mindent kiprobált.Ez hihetetlen.
Nem tetszik a világ, a rendszer, utálja az embereket.Egyszeruen lázad a világ ellen.Mivel utálja, semmilyen formában nem akar reszt venni benne.Ez a véleményem.
Az is furcsa, hogy eleg ellentmondásos és homályosan fogalmaz a kérdezo.Mellébeszél.
a szüleid szeretnek azért nem raknak ki, gondolom probáltak már hatni rád, de ha ellenkezel ugyse tudnak mit tenni, viszont akkor legalább cserébe végezz házimunkát otthon hogy segits neki.
a baj az ezzel hogy
"Van bennem egy elviselhetetlen viszolygás attól, hogy ennek a rendszernek bármilyen módon is a részese legyek."
ezzel még kb egyet is értek félik ha arra gondolunk hogy milyen a gazdasági főleg politikai helyzet, milyen ktsögök a munkaadók, fizetés alig van stb...
viszont a másik oldala hogy legtöbben nem jokedvből dolgoznak, hanem mert muszáj, vegyük pl a szüleidete, lehet hogy ők sem állommelóban tevékenykednek de valamiből ki kell fizetni a számlát, kaját kell venni, köztük téged is eltartani.
a probléma majd akkor kezdődik ha ők már nem lesznek, akkor sajnos senki nem fog téged eltartani.
de azzal ne gyere hogy akkor öngyilkos leszel mert az hlyeség.
Am miért nem irod le az" enyhitő"körülményeket??
Gondolom valamilyen depresszio vagy mentális betegség?
mert akkor pszichologushoz kell menned
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!