Nem vagyok hajlandó dolgozni, erről mi a véleményetek?
A kérdés nem kamu, direkt nem írom le az enyhítő körülményeket.
Az a helyzet, hogy undorodom az emberi fajtól, nem akarok beilleszkedni, nem akarok dolgozni, mert akkor már inkább a halál. Nem tudom, mit jelent meghalni, de reménykedem, hogy vagy semmit, vagy valami jobbat ennél.
Kiskoromtól kezdve ilyen voltam, a középiskolát még hajlandó voltam elvégezni, aztán közöltem, hogy elegem van, én ezt nem csinálom. És tényleg nem csinálom.
Azt nem tudom, hogy a szüleim azért tűrik, mert félnek, hogy ha kiraknak, megölöm magam, sosem zsaroltam őket ezzel, inkább mindig biztosítottam mindenkit, hogy amíg él bárki, aki szeret és fontos vagyok neki, addig nem offolom magam.
Viszont elzárkózom ettől az élettől annyira, amennyire csak lehet.
A kérdésem leginkább az, hogy ha a ti gyereketekkel lenne ez a helyzet, mit lépnétek, de természetesen nyugodtan lehet engem és a szüleimet is szidni, ahogy jól esik.
válasza:Csak a kerdest+kommentjeidet olvastam, hsz-okat nem. Hat az engem is erdekelne, miert a kerdes?Pontosabban miert erdekel teged masok velemenye rolad, eletviteledröl? Ennek ismereteben többet tudnek irni...
Ha esetleg erdekel, ahogy elkezdtem olvasni, az a belsö eleterzes, ami atjött, ismerös volt gyerekkorombol. De en akkor meg nem voltam keresökepes, eleinte meg iskolas se. Csak voltam, es bar különösebb nehezsegek nelkül viszonylag jol tanultam, nullanak ereztem magam. Az ismerös resze, h tekintettel a csaladomra, akikkel bar nekem nem volt eppen jo a kapcsolatom, megsem akartam senkinek rosszat es csak ez tartott vissza az öngy-tol. Nagyon sokaig tartott, mig ez megvaltozott, erettsegi utan mar majdnem egy evtizedig dolgoztam is. Annyi különbseggel a te törtenetedtöl, h en nem csak az elet-halal kerdesben neztem azt, h masoknak milyen sz@r lenne, hanem pl. tanulasban is, hiszen a szüleim szegyelltek volna, ha rosszul tanulok (bar csak semmi megeröltetes, meg soha egy jobb jegyert nem jelentkeztem...), es a munkanal is ugyanez. Azt irod, a szüleidnek jobb egy elö, mint egy halott gyerek. En ugyanezt a munkanal is ereztem: a szüleimnek jobb erzes, ha a gyerekük szorgalmas-ügyes...stb, mintha szegyenkezniük kellene miattam. Te miert nem erzed ezt??? Nem ertem... De belül ugyanez a a semmi erzes. Mert az teljesen mas, ha az ember önmagaert teszi, önmaga boldogsagaert tanul, dolgozik, celokat tüz ki. Ezzel szemben az en akkori önkepem, mint a te mostanid egy nagyon alacsony foku önbizalom, ezt nagyon jol megfogalmaztad: "nincs is önértékelésem, nem létezik ilyen bennem". Azota sok valtozas volt az eletemben, 180 fokos, de önbizalom ügyben tulajdonkeppen en meg most is sötetben keresgelem, mi az, mitöl legyen, egy-egy elert eredmenyre az erzesem: "ez is valami?", olyan elmeleti kerdesnek tünik ez az egesz önbizalom...
Es a masik, ami bennem mas volt: engem nem keszitett ki masok fecsegese, viselkedese, minthogy nem is erdekelt, en ilyen ertelemben ereztem az elhatarolodast a tarsadalomtol. En csak ugy elvoltam, tulelesre berendezkedve, csupan hogy mindenki jol erezze magat aki nelkülem rosszabbul erezne. Lathatatlan, aki senkit nem akar zavarni. Ezt vegkepp nem ertem: teged hogyhogy erdekel masok viselkedese? Es ha nem erdekel, miert idegesit? Ja es en nem udorodtam az emberi fajtol, csak nem ereztem magam közejük valonak. Összefoglalva: sztem önbizalom volt közös, es hogy szeretünk olvasni.
Azota kileptem ebböl, de nem szeretnelek farasztani az en dolgaimmal, viszont ha komolyan veszel es valaszolsz a kerdeseimre, szivesen megosztom veled, ami kimozditott vagy ha erdekelnek a javaslataim. (Abbol a reszeböl tudok csak javasolni, ami sztem közös benned es az en akkori enemmel.)
Az utolso kerdesedre pedig, h szülökent mit tennek... en a jellememnel fogva allandoan keresnem a megoldast, hogyan segithetnek, es a hosszu ideig tarto tehetetlenseg maj-epeproblemakban jön le, majd azt hiszem, vesekö, vegül ha gyenge lennek, lehet, h a könnyebb utat valasztanam es odaat akarenk majd segiteni... De mas vagyok, igy idaig nem jutnek el (bar hogy melyik betegsegig, fogalmam sincs) hanem erre tennem fel az eletemet. Az örömök, boldogsag, kiteljesedes, Maslow-piramis csucsainak döntögetese helyett, hogy teged "helyrerazzalak"... azert eleg sanyaru eletem lenne, mennyivel jobb lenne, ha...
válasza:
válasza:Hú, Kérdező, ha te írnál könyvet, azt biztos elolvasnám, hisz a kérdésedből meg a válaszaidból ítélve nagyon értelmes embernek tűnsz.
Egyébként most én is próbálkozom egy regénnyel, de sajna leragadtam az első fejezetnél, mert nem jön az ihlet. :/
*Thomasina*
Elnézést a pongyola fogalmazásért és a rövidülő válaszokért, fáradok.
"Azt irod, a szüleidnek jobb egy elö, mint egy halott gyerek. En ugyanezt a munkanal is ereztem: a szüleimnek jobb erzes, ha a gyerekük szorgalmas-ügyes...stb, mintha szegyenkezniük kellene miattam. Te miert nem erzed ezt??? Nem ertem... "
Egészen biztos vagyok benne, hogy a szüleim sosem szégyelltek, ez megingathatatlan volt bennem mindig is, és merem remélni, hogy nem azért, hogy ne kelljen bűntudatot éreznem. A szüleim valóban különlegesek és nagyon jó emberek, teljesen másban mérik az emberi értékeket, mint a megszokott.
"Ezt vegkepp nem ertem: teged hogyhogy erdekel masok viselkedese? Es ha nem erdekel, miert idegesit? "
Hallom, átjut a szűrömön, főleg, ha fáradt vagyok. Szenzoros túlérzékenység. Ha sokat beszélnek körülöttem, nem tudok kikapcsolni.
Thomasina
Ha publikus, szívesen elolvasom, ami eddig kész van belőle. :)
Amúgy bárki írhat, ha szeretne. Nem hiszem, hogy különösebben érdekes lennék, inkább csak más, de ha valaki valamit meg szeretne beszélni, állok elébe. Rossz vagyok ebben (is), de egy kis tréning nem árthat.
válasza:Egyelőre nem publikus, mert még mindig sokat ötletelek és folyton megváltoztatok dolgokat. Az eddigi első fejezetet is vagy többször átírtam/átgondoltam.
Ha majd lesz végső változat, szívesen átküldöm. Itt a gyakorin úgyis megtalállak (persze nem név, hanem kérdés szerint).
*Thomasina*
válasza:"a gondolkodásukkal, az érdeklődésükkel, a fecsegésükkel"
Ez alatt mit értesz?
válasza:A... bocs, inkabb en vagyok faradt, a kerdest rosszul irtam, helyesen: Ezt vegkepp nem ertem: teged hogyhogy erdekel masok viselkedese? Es miert erdekel, ha idegesit es el akarsz hatarolodni a tarsadalomtol? Ha el akarsz hatarolodni, miert hallod meg a fecsegesüket?
Oke, szenzoros tulerzekenyseggel a rosszul feltett kerdesböl is meghallottad a jo kerdest, es a valaszod: szenzoros tulerzekenyseg miatt. Ha szenzoros tulerzekenyseg - kitöl függ, hogy mennyire vagy erzekeny? KI hatarozza meg, ha a hataraidat te huzod meg? (Nem te vagy a fönök, a magad fönöke?) Nem akarod mashol meghuzni az erzekenysegi hatarodat?
Es ha idegesit masok velemenye, miert erdekel ez a kerdes, azaz masok velemenye arrol, h nem akarsz dolgozni?
A fáradtságomtól, az általános lelkiállapotomtól, a kialvatlanságom mértékétől (alvászavar), a zaj típusától, mértékétől, frekvenciájától függ. Tehát összességében mondhatjuk, hogy az idegrendszeremtől. Nekem efelett nincs kontrollom. Edzeni lehet rá, meg is tettem, de mindig eljön az a pont, ahol végem van. Ott pedig átjut minden egyes szó, és erre az egészre rájön az, hogy felhúzom magam azon, ami miatt érdemesnek tartják kinyitni a szájukat. Ez utóbbin szeretnék változtatni, hogy ne engedjem hatni, hogy el tudjam fogadni, mindenki más.
Hogy miért írtam ki a kérdést, már leírtam, attól, hogy megismétlem, nem fogod jobban elhinni, ha eddig nem sikerült.
A környezetemben nem titkolom ezeket a dolgokat, ha megkérdezi valaki, hogy dolgozom-e, a lehető legkevésbé flegmán próbálom elmondani, hogy nem és nem is tervezem. Ha erre negatívan reagál, nem keresem a társaságát, de ezzel nem szokott gond lenni, mert ők sem az enyémet. Nekem nem veszteség, valószínűleg nekik sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!