Álomvilágban élek? Ez nagy baj?

Nem vagyok gyerekes, vagy olyan hűű de szeleburdi, álmodozó tipus, ezt nem is néznék ki belőllem.

Az életemet olyan átlagosnak mondanám, vannak barátaim, járok bulizni a suli is megy úgy ahogy.

Néha mégis esténként, ha nem tudok aludni beleszeretem magam kébzelni a satját kis világomba.

A világom:

Az egész egy zombiapokalipszis közben játszódik. Én egy bérgyilkos vagyok és jó és rossz között állok. Megvan mindenem pénz, nők, tisztelnek (rang), de valahogy mégsem vagyok boldog mert itt nincs családom és a multam nagyon szomorú. Szerelemről nem lehet szó mert elvégre bérgyilkos vagyok és veszélybe sodorhatnám a páromat is, de végül még is megtörténik mind ez...

(ez később derül ki mert amnéziás vagyok és közben a túlélésért harcolok a újonnan szerzett barátaimmal, mindig csak töredékek térnek vissza és végül összeálnak a részletek, emlékek)

Direkt így képzelem el.

Valahogy itt kélhetem a "gyilkos" vágyamat.

Aki látta a John Wick című filmet, na pont olyan vagyok mint a főszereplő.

Gyakran keverek bele anime szereplőket (pl. H.O.T.D. stb.)

Magamat ahogy elkébzelem: olyan mintha két énem lenne

- egy amikor harcolok: kegyetlen, könyörtelen, durva, kimért, precíz, komoly, kissé beteg és átgázolok az embereken (ártatlanokat, civileket sosem bántok)

- a másik: kedves, vicces, sármos, laza

Szerintetek nem túl furcsa ez a világ, vagy ahogy magamat elkébzelem? Elvégre nem éppen egy rózsaszín, habbos-babos képzelgés :D.

Nektek van saját álomvilágotok, vagy csak én vagyok ilyen különc?

Szívesen meghalgatlak titeket is :)

bocsi ezt a nagy regényt :D

Előre is köszönöm!