Annyira kicseszettül elegem van ebből az életformából, hogy kevés emberrel jövök ki jól, mit csináljak?

> Az ismerkedésnél az sem előny, ha közös hobbijaink vannak

De előny.

> mert ettől eltekintve totál mások vagyunk.

Igen, de ez nem baj, sőt… Ha totál ugyanolyanok lennétek, akkor kb. olyan, mintha önmagaddal járnál.

Szerintem egy komoly párkapcsolat titka, hogy:

1. Hasonló legyen az értékrendetek. Itt nem egy-egy konkrét dologról van szó, hanem fő vonalakban kell közösnek lenni.

2. Kell legyen valami közös érdeklődési körötök, amiről mélyebben tudtok beszélgetni.

3. Fontos a különbség is. Ez a másik félnek érdekes lesz, új témákat hozhat a beszélgetésbe, világlátásba.

4. Nem kell, hogy a másik is azt szeresse csinálni, amit te. De az kell, hogy értse, hogy te miért csinálod, és örülni tudjon annak, ha te örülsz, és megértse azt is, hogy mi miért bánt. Pl. én imádok sakkozni. Kedvesem nem. De érdekli, hogy ha sakkozok valakivel, akkor nyertem-e, vagy sem, milyen volt a játék. Persze nekem meg arra kell figyelnem, hogy úgy meséljek róla, hogy az számára is érdekes legyen, és ne a játék részleteit meséljem el, hanem azt, hogy mit éreztem, mit gondoltam róla.

5. Kell közösen eltöltött idő. Ez összeköt.

6. De kell külön töltött idő is. Ha mindent együtt éltek át, nincs miről mesélni, nem érnek új ingerek.

Egy baráti kapcsolatra ezek ugyanígy érvényesek lehetnek, sőt ott nagyobb a mozgástér. A legjobb barátom építész. Engem soha nem érdekelt különösképpen ez a szakma, de ha ő beszél róla, az én érdeklődésemet is felkelti. Tudom mitől kap idegbajt, és mi az, ami kedvére van ebben a témakörben, függetlenül attól, hogy magam esetleg máshogy látom, vagy éppen különösképpen nincs súlya a számomra. Általa kap súlyt a téma.

> kompromisszumokat kell kötni vagy mi van?

Legtöbbször igen. Nincs ezzel gond. Két ember kapcsolatában gyakori, hogy mindkét fél enged valamit, cserébe nagyobb szabadságot kap másban.

> Színészkedjek?

Nem, a kettő nem ugyanazt jelenti. Pl. kedvesem többször szeret sétálni, mint én. Néha akkor is elráncigál, mikor nekem annyira éppen nincs kedvem hozzá. De semmi gond. Nem kell eljátszanom, hogy oda meg vissza vagyok a dologért. Mondhatom, hogy most sok kedvem nincs a dologhoz, de legyen, menjünk sétálni. Az is jó dolog, csak éppen kevésbé van hozzá kedvem most. Ő meg cserébe megnéz velem egy filmet, amit magától nem biztos, hogy megnézne, és lehet elsőre kicsit idegenkedik is tőle. És neki sem kell eljátszani azt, hogy repes az örömtől, hogy megnézhet egy sci-fit.

Ez kompromisszum. Kis lemondás, kis alkalmazkodás, mégis ha jól csinálja, mind a két fél profitálhat belőle. Végül a séta is, a sci-fi története is színesíti a világképünket, mindketten egy kicsivel többek leszünk általa.

Keress olyan embereket, akikkel van valami közös. Ez kössön össze. De tudnod kell, hogy minden ember más, és ez nem baj, hanem szerencse. Érdekeljen, hogy mit gondolnak az emberek, mit éreznek, milyen célok hajtják őket, mitől félnek, mert ez úgy alapból érdekes dolog, sokat megtudhatsz így másokról, és sok dolgot megtudhatsz önmagadról is. Igen, nem mindenkivel lehet jól kijönni, sőt a legtöbb emberrel nem fog nagyon mély kapcsolatod lenni. De néhány emberrel igen, és ez a lényeg. Csak meg kell őket találni.

Persze nem erőszak a disznótor. Ha nem akarod nem kell, csak próbálom más megvilágításba helyezni mindazt, amit te problémának látsz.

Kérdező, én megmondom a tutit.

Az igazság az, hogy egy kukkot sem értettem a szövegből amit írtál, talán ennek az is az oka, hogy késő van. De leszarom, nem érdekel hogy késő van, mert tudom, hogy a te szövegednek akkor sincs értelme, ha nincs késő. Tehát szarok bele.

Tedd te is eszt. A legjobb, ha nem ismerkedsz senkivel, hanem kivered. Ne kötekedj, ne bánts senkit, ha az nem bánt, ha látod, hogy az illető egy puhány senki, akkor hagyd ott, ne szólj hozzá, ha szimpatikus, ha nem, hanem menj haza, ülj be a WC-be, és verd ki a farkad. Ha úgy gondolod, hogy a válaszomnak nincs értelme, és ha van, akkor sem arra válaszoltam amit kérdeztél, akkor is szard le, és verd ki. Ennyi.

Kérem szépen,barátokról,emberekkel való kijövésről volt szó,nem másról.

Megváltozott a világ,egyre kevesebbet törődünk a másikkal.Egyre kevesebbet érdeklódünk a másik iránt,nincs rá időnk.

Ahogy írja más,''szarunk rá'',hogy ez van,vagy az,csak magunkkal törődünk -ha már más nem törődik velünk-.

Valahol meg kell törni ezt a folyamatot,és a legegyszerűbb ott,hogy mással,másokkal törődünk.Mondjuk valakiken segítünk,akiknek szüksége van rá,elmegyünk önkéntesnek valahova,nem magunkkal foglalkozunk.OLvasni vakoknak,öregek otthonába egyszerűen hallgatni az ezerszer elmondott történeteiket,fogyi gyerekekre vigyázni,hogy a szüleiknek legyen egy-két szabad órájuk,állatmenhelyen szerencsétlen kidobott kuzyákat sétáltatni,elaltatás előtti macskát örökbefogadni;annyi a szükség,hogy rengeteg a választás.

Eközben fogsz olyan emberekkel találkozni,akikkel érdemes.Akinek nem KELL a vicceiken röhögni,akikkel nem csak az ismerkedésért magáért ismerkedsz,akiktől esetleg tanulni is van mit.