Van eset, amikor hiba szembenézni a saját traumával, azt feldolgozandó?

Köszönöm meglátásodat.

"Biztos az elfojtás is gáz, de szerintem azért az egy ritkább dolog szerintem."

Itt most konkrétan gyermekkori szexuális erőszakról van szó, mint említettem. Ilyen vonatkozásban nem ritka az elfojtás, sőt... a gyermek így szabadul a fájó emléktől. Van olyan eset, h csak az eseménnyel kapcsolatos érzelmek tűnnek el a tudatból, tudat alá, míg az események váza, lényege megmarad. De ha később a tudatalattiból, valami oknál fogva (pl kineziológus által) a tudatba kerül az egykor elfojtott tudat alatti rész, pl az érzelmek, akkor már mindennapossá válhat az emlék. Ami részben hasznos -mert végre kiderült, h az mitől volt furcsa az eseménysor, hiszen gyerekként nem feltétlen érthető, hogy az egy szexuális esemény volt-, részben nyomasztó...

"De ennek ellenére azt is lehet, hogy nem ezzel tölti ki a napjait, hanem valami más dolgokkal."

Nem biztos, h adott személy napjait kitölti, de majdnem minden nap, legalább napi 1-2 alkalommal, alkalmanként percekre előbukkanhat ilyesmi, a traumatizált személyben.

"Amúgy ennél a megerőszakolásnál azért érdemes észrevenni, hogy az is benne van nagyon, hogy ez ennyire nehezen megélhető, hogy a társadalom iszonyatos hisztériát csinál körülötte. Ha ugyanúgy lenne kezelve mint egy verekedés az ékszakában, akkor nem fájna ennyire az elszenvedőknek."

Lehet h ettől valamelyest kevésbé fájna az elszenvedőnek, viszont egyértelműen sokkal fájóbb és zavaróbb a pszichoszexuális fejlődésre nézve -sikertelen nemi kapcsolatok felnőtt korban, stb-, mint ha "csak" megverik az embert egy utcai támadás során. Gondolj bele: gyerekről van szó!! Azt se tudja igazán, a szerencsétlen gyermek, mi az a szexualitás! És amit nem ismer az ember, az pláne zavaró és félelmetes lehet!

Sőt, az se mindegy, milyen szinten és mi módon történt a szexuális erőszak, gyerekkorban!

"Minden ami titok az sokkal nagyobbnak tűnik. Ha kimondjuk, akkor meg sokkal érdektelenebb lesz. "

Önmagában véve ez igaz, egyetértek.

"Tudja az illető, hogy képes lenne erről beszélni, csak nem akar. Mert barom módon viszonyul ehhez a társadalom."

Na hát ez az!!! Pláne ha hím nemű a traumatizált személy...