Van eset, amikor hiba szembenézni a saját traumával, azt feldolgozandó?
válasza:Előző, köszönöm, hogy megosztottad véleményedet.
Rád reflektálva érdekel továbbra is a véleményetek,
mi van az esetben, ha -szavaiddal élve- a traumatizált személy logikus módon jár el adott esetben és nem vágja meg az adott "szembenézési" folyamata,
miközben mások ezt hibának tartják, puszta előítéletből, kötözködésből?
válasza:Hmmm... Bizonyos sorok ide is passzolnak, meg máshova is.
Nem baj, ha egy az egyben idemásolom? Nyelvtanilag nem egészen passzol ide, de ha olvasol a sorok között, akkor érteni fogod.
"Például valaki nem mutatja ki, h együtt érez az állatokkal, főleg azokkal, amelyek érzőbben, mint az ember (gerincesek) , és egyben ő vegetáriánus. Tehet ő arról, h ő ilyen együtt érző?? Nem. A többség mégis irigy és nekiesik, mert irigyek arra, h ő együtt érzőbb hozzájuk, a többséghez képest.
(Gerinces állat traumatizálása)
"Tehet a vegi az érzelméről, hogy együtt érzőbb?? Mert szerintem igazán nem árt avval, hogy nem árt az állatoknak. Akkor tehet erről az érzelméről, hogy együtt érzőbb??"
(Ember traumatizálása)
"Erről jut eszembe, a következő is lehetne egy ilyen kérdés.
Valakit megerőszakolnak gyerekkorában, ezért traumatizált érzelmei vannak. Önterápiás célból végigpörgeti az eseményeket rendszeresen, azt feldolgozandó. Tehet ő a traumatizált érzelmeiről? Tehet ő arról, hogy fejben rendszeresen végigpörgeti a gyermekmolesztálást, amit elkövettek ellene, azt feldolgozandó?
Tehet ő a traumatizált érzelmeiről?"
Aprócska technikai malőr történt.
Egy bekezdéssel feljebb akartam szerkeszteni eredetileg a "címkéjét" az első idézetnek:
"(Gerinces állat traumatizálása)"
Köszönöm a véleményed, előző.
Mit vélsz, aki egyszerre emocionális , és racionális alkat, avval mi a helyzet?
Valamin volt pár konkrét kérdésem az korábbi kommenteben, pl ez:
"Tehet ő [az immár nagykorú személy] arról, hogy fejben rendszeresen végigpörgeti a gyermekmolesztálást, amit elkövettek ellene, azt feldolgozandó?"
Szerinted hiba, hogy ha rendszeresen végigpörgeti a fejében, mert évek, mire fel tudja dolgozni, amit elszenvedett? Mert van, aki szerint ez pedofil hajlam, pedig önmagában véve ettől még nem pedofil senki, meglátásom szerint, sőt, éppen őt molesztálták gyerekkorában. A szakkönyvek szerint bár előfordul, hogy maga is pedofil hajlamú lesz, akit gyerekkorában molesztáltak szexuálisan, de a legtöbb, egykor molesztált férfi nem lesz pedofil hajlamú (a nőneműek meg még kisebb eséllyel lehetnek csak).
válasza:Ha semmi bajod nincs fizikálisan, akkor szerintem el is engedhetnéd ezt a dolgot. Ennek egy jó módja, ha elmondod valakinek. Akár egy idegennek. Erre alkalmas egy pszichológus, nem a szakmája miatt, hanem mert úgy hallgat meg, hogy aztán többet nem kell látni, tehát nem kell attól tartani, hogy olyan tudja meg akit nem szeretnél. Egy jó barát is ideális lenne, de szerintem kevés embernek van ennyire mély barátsága, hogy ezt kitudná mondani. Ha kitudná az is feloldaná őt.
Az, hogy mire gondolsz kicsit a felelősséged. Ha valamivel eteted a pszichéd, akkor az megnőhet benne. Szóval szerintem ezért nem szerencsés ez a végig pörgetés.
Amúgy meg a gondolatok maximum annak ártanak, akinek a fejében élnek. Ha nem tesz semmit fizikálisan akkor az nem törvénybe ütköző. Egyszerűen neki nem jó, ha ezt erősítgeti magában.
Köszönöm a meglátást.
"Ha valamivel eteted a pszichéd, akkor az megnőhet benne."
A pszichológiában köztudott igazság, hogy ha elfojtunk valamit, annál erősebben hat. Ebbe, kérlek ,gondolj bele.
Lehetséges ,h valami köztes, középutat célszerű megtalálni, tehát se nem nagyon gondolni a traumatikus múltra, sem elfojtva. De mond ezt annak, aki traumatizálva lett, és naponta látja gondolatban, hogy megerőszakolta és megalázta őt egy pedofil, amikor még kisfiú volt...
válasza:Biztos az elfojtás is gáz, de szerintem azért az egy ritkább dolog szerintem. Sokkal gyakoribb, hogy az ember szokásokat alakít ki. Amik szépen formálják. Aki sokat káromkodik annál automatizmussá válik pl. Ugyanez van gondolkodásban is vannak utak, amerre gyakran járunk és így rááll az agyunk és szokásunk lesz. Szóval nem azt mondom, hogy el kell fojtani. Ha úgy adódik nem kell félni tőle nyugodtan lehet rá gondolni. De ennek ellenére azt is lehet, hogy nem ezzel tölti ki a napjait, hanem valami más dolgokkal. És csak akkor gondol erre ha értelme van. Nem azért mert félni kéne ettől, hanem mert nem szórakoztató neki. Ekkor szép lassan bele fog halványodni az emlékei közé, mert nincs előhívva állandóan. De attól ez nem elfojtás csak ugyan az, minthogy már nem emlékszem az óvodai verekedésekre, mert nem érdekel.
Amúgy ennél a megerőszakolásnál azért érdemes észrevenni, hogy az is benne van nagyon, hogy ez ennyire nehezen megélhető, hogy a társadalom iszonyatos hisztériát csinál körülötte. Ha ugyanúgy lenne kezelve mint egy verekedés az ékszakában, akkor nem fájna ennyire az elszenvedőknek. Ott nagyobb a fizikai sérülés és tök szar érzés, hogy valaki megver, amikor begyógyulnak a sebek mégis elég jól túlteszi magát rajta az illető. Itt viszont a társadalom miatt, ahogy kezeli ciki ez az egész, szégyellni, elhallgatásra való és ez nagyon felnagyítja a dolgot az illetőben. Minden ami titok az sokkal nagyobbnak tűnik. Ha kimondjuk, akkor meg sokkal érdektelenebb lesz. Ezért is javasoltam, hogy érdemes lenne elmondani, hogy ne legyen többet kimondhatatlan titok. Tudja az illető, hogy képes lenne erről beszélni, csak nem akar. Mert barom módon viszonyul ehhez a társadalom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!