Mit tegyek? /Bővebben lent/

13 éves lány vagyok, van egy 8 éves hugom, és a szüleim elváltak. Igazából békés válás volt, nem az hogy egymásnak ugranak a szülők, és örök harag, tök jóban vannak, csak egyszerűen már nem szeretik egymást "úgy". Nehéz volt elviselni, hogy nem naponta látom az apukámat, de valahogy megszoktam. Viszont egyre több a baj. Anyámnak van egy pasija, nagyon aranyos, kedves meg minden, igaz hogy kicsit fura érzés, de tényleg semmi kifogásolnivaló nincs rajta. Apámnak is van egy barátnője, viszont véletlenül észrevettem, hogy több lánnyal is levelezik egyszerre. Aztán apám közölte, hogy majd a barátnője is eljön velünk nyaralni,és van egy kislánya. Egy kicsit emgijedtem, de hát megpróbáltam elfogadni. Viszont anyukám egyre többször depressziós, szegénynek sok a munkája, rengeteg teher nehezedik a vállára, nagyon gondterhelt, és fáradt midnen nap, gyakran kiabál, ingerült, és sokszor mondja, hogy itthagyja ezt a világot, nagyon sokszor rettegek attól, hogy öngyilkos akar lenni, bár az eszemmel tudom, hogy nem tudná megtenni. A pasija vidéken lakik, midnen este beszélnek skypon, de ha véletlenül nem tudnak beszélni, anyukám nagyon ideges, és feszült.Apukámnak pedig most éppen nincs állása, és egyfolytában, egész nap azzal a nővel chatel, e-mailezek, skypol, egyszerűen már megőrít, nagyon zavar, folyton csak ez megy, ráadásul ha esetleg az a helyzet áll be, hogy valamelyiküknél tovább kéne maradnunk egy hetet, akkor máris idegesek lesznek, hogy szétromboljuk a programjukat(inkább anyukám mondja), persze tudom, hogy amikor nem vagyunk ott úgyis a pasijával/nőjével találkozgat. Egyszerűen megőrít, hogy úgy kezelnek minket, mint valami bábokat, amit csak úgy tovább kell passzolni. ÉS közben aggódom Anyu miatt is. Egyébként nagyon kedvesek, és aranyosak, és tudom hogy végtelenül szeretnek minket,de ez akkor is túl sok nekem. Mit csináljak, hogy jobban el tudjam fogadni?