Miért csinálnak viccet a depressziósokból, és öngyilkos hajlamúakból az emberek?

mert a legtöbben sajnos csak színlelik, túljátsszák magukat, nyilvánosan siránkoznak

ezeken én is röhögök:D

Hali,

Igen valóban lehet, hogy vannak közöttük akik megjátsszák, akik "csak" siránkoznak, mindenesetre nekem meglepő tud lenni, hogy ezt olyan egyszerűen szűrik ki főleg olyanok, akik minimális érzelmi intelligenciával sem rendelkeznek.. De hát szokták mondani, hogy ehhez is mindenki ért.

Sajnos sokan úgy vélik, hogy ez a belerúgás majd segíteni fog, ez fogja talpra állítani az illetőt. Nem mondom, hogy nincs olyan, akinek ez ne segítene, de hogy a többségnek nem segít abban biztos vagyok. Szóval ez lehet az egyik ok, mint ahogy én is ismerek olyat akinek meggyőződése, hogy ez segít mindenkinek. A másik meg, hogy egyszerűen élvezik azt ha belerúghatnak a másikba.

Gondolom Téged is zavar ez a dolog kedves kérdező és hazudnék, ha azt állítanám, hogy engem egyáltalán nem, nekem is eléggé unszimpatikus a dolog. Személy szerint nekem az segített ebben, hogy elfogadtam az embereket ilyennek.. igen, néha nemcsak az interneten, hanem a valóságban is erre futja nekik, esetleg úgy, hogy még a jó szándék is vezérli őket.

Én szeretem az embereket és hiszem, hogy vannak közöttünk olyanok akik képesek arra, hogy akár a mások által okozott sebeket gyógyítsák. Én is erre törekszek.

Mellékesen azért megjegyezném (ami szintén egy fontos lecke, legalábbis nekem mindenképpen az volt), hogy segíteni csak annak lehet, aki akarja, hogy segítsenek neki. Én elképzelhetőnek tartom, hogy vannak akik nem is belerúgni mentek oda az illetőhöz, de miután az csak jajveszékel és nem akarja, hogy segítsenek neki, nem hajlandó elfogadni azt, akkor jön az, hogy akkor belerúgunk egyet. Nem tudom ez miért, van lehet azt gondolják ,hogy hátha ez megoldja a helyzetet, de szerintem inkább csak egyszerűen tovább kell állni. Az illető lehet később majd eljut arra a pontra, amikor tényleg akarni fogja a segítséget, ebben viszont kétlem, hogy segít az ha búcsúszóként még egyet adunk neki.

nem szűrtem ki semmit.

azt írtam, hogy a legtöbben olyanok. ezalatt azt értem, hogy manapság hihetetlenül divat lett, nem tudod, kinek van tényleg problémája, és ki színészkedik. gondolom az logikus, hogy nem azok a depressziósak, akik kiraknak egy képet az összevagdosott karjukról ask.fm-re és odaírják, hogy nekik ez meg az mennyire fáj.

ne akard már megmondani, hogy mennyi érzelmi intelligenciám van csak azért, mert engem személy szerint irritál, ha valaki feltűnően játssza az eszét :D

akinek tényleg problémája van, az nem fogja így reklámozni, és hát sajnos manapság a reklámozás nagyon megy

"akinek tényleg problémája van, az nem fogja így reklámozni"

- Ez az egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb tévhit, amivel az ember a hétköznapokban találkozik. És persze az egyik legtöbbször megcáfolt is.

Akik ebből viccet csinálnak, szerintem elég gyerekesek és tudatlanok, sőt, érzéketlenek.

Nem vagyok biztos benne, hogy akik gúnyt űznek az érzelmileg labilis emberekből, azoknak szintén lelki gondjuk van. Lehet tömény rosszindulat, unalom szüleménye is, bár elég baj az nekik, hogy ennyire kevés ésszel áldotta meg őket a sors.

Ilyenek mindig lesznek, és egyszer úgyis megbánják. Ha meg nem, akkor az élet idővel megtanítja nekik, mi a helyes és mi nem. Tettekkel.

De ez csak az én véleményem. Kicsit talán eltértem a témától, bocsi :)

*egyébként akik nyilvánosan beszélnek az érzéseikről, nem feltétlen játsszák meg. Van például a hisztrionikus személyiségzavar, ami pont erre épül, és segítséget igényel. De persze vannak igen jó színészek is, bár szerintem az sem teljesen normális, ha valaki ilyen gondolatokat generál magában.

Mások meg szimplán csak beszélgetni akarnak, kiadnák magukból a haragot, szomorúságot, fájdalmat, és mindent, amit éreznek, mert ez is segít valamennyit. Vagy ebbe kapaszkodnak, ebben reménykednek.

Legalábbis ilyesmiket tapasztalok így magam körül.