Pénzügyi gondokkal küzködök. Szerintetek hallgassak másokra, és tegyem azt, amit nem akarok, vagy harcoljak a végsőkig?

Nagyon kritikus helyzetben vagyok. Anyagi gondokkal küzködik a családunk, annyira súlyos, hogy lehet elveszítjük a lakásunkat. 5000 eurós kölcsönt kell kifizessünk két héten belül... Próbálkoztunk banknál kölcsönt felvenni, de természetesen egyik bank sem ad ennyi összeget... (1 éve 1500 euróra volt szükségünk, melyet egy "uzsorástól" kaptunk, természetesen dupláját kellett volna visszaadni aug. 20.-ig, de mivel akkor se tudtuk összeszedni a pénzt, mostanra 5000-re kamatozott...)

Én egyetemista vagyok, elköltözem szülővárosomtól 150 km-re (elismertebb egyetemre járok, mint ami nálunk található) Sajnos esélyem sincs ösztöndíjra kerülni, mert nincs meg hozzá az optimális átlagom... A második részletet is az egyetemre kölcsönkért pénzből tudtam kifizetni, ez kb 50,000 Ft... Most ott vagyok, hogy össze kéne szedjek vagy 25,000 Ft.-ot, hogy kifizessem az albérletet... de egyszerűen... nincs miből. Munkát sehol nem kapok, igaz, nem néztem sok helyen, de elég elszomorító volt, hogy egy se jött össze...

Egyes emberek azt hajtogatják, h menjek haza, mert úgyse fog sikerülni az egyetem... Meg jönnek nekem azzal, hogy "ugye mi megmondtuk, hogy nem fogod bírni" meg ilyen és ehhez hasonló beszólásokat kapok... Úgy érzem, hogy azt akarják, hogy menjek haza. És nem azért, mert nekem úgy jobb lesz, hanem azért,hogy tudjanak örülni a veszteségemnek... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen borúlátó, és tényleg csak a jót akarják... Tudják, hogy befolyásolható vagyok, és egy kis biztatással mennyi mindent sikerül véghezvinnem... de egyre jobban kezdik kioltani bennem azt a kis lángot, ami éltet... (bíztatás helyett inkább leb***ásokat kapok, hogy miért nem volt jó nekem otthon valami egyetem, meg hogy most milyen jól állnék ha otthon maradok egyetemen... stb stb...)

Kétségbe estem, ennyire nem voltam még összeesve...Őszinte véleményeket kérek, hogy szerintetek mit cselekedjek...? Azt mondtam, a legrosszabb esetben is csak akkor megyek haza, ha már 3 hete az utcán vagyok, és tényleg érzem, hogy nincs kiút...

Menjek haza most...? Vagy küzdjek a végsőkig...?