Elvesztem, Mit tehetek?

Tisztázzunk pár dolgot:

1. Ezek szerint a szüleid már nem élnek? Hány évesen vesztetted el őket?

2. A szüleid után örököltél? Volt a szüleidnek lakása, háza? Ha igen, akkor azt ki örökölte?

3. Milyen jogcímen laksz a nővéreddel? Tulajdonostársként? Haszonélvezeti jogcímen? Albérlőként?

4. Az igen meglepő, hogy árvasági ellátásból és családi pótlékból összesen 5-10k-t kapsz. Gondolom a pénzt te kapod, saját jogon. Nekem itt nem stimmel valami. Az árvasági ellátás alapból min. 24 250 Ft, ahogy így utánanézek.

5. Hol tanulsz? Egyetem? Szociális támogatás?

6. Hol laksz? (Budapest? Megyeszékhely? Kisváros? Község?)

Ne törj le. Felnőtt ember vagy, magad felelsz a magad sorsáért, magadat kell eltartanod. Persze diákként még erre aligha van lehetőséged. De ez ne törjön le. Keresd a megoldást. Van megoldás, csak számba kell venni a lehetőségeket. Még az is megoldás pl., ha otthagyod a sulit, keresel munkát, és miután eleget tartalékoltál, akkor folytatod, akár estin, levelezőn.

A rokonságban, neadjisten a baráti körödben nincs senki, aki legalább átmeneti jelleggel kisegítene?

Az albérlet nem olcsó, de ha találsz albérlőtársakat, akkor könnyebben meg lehet osztani a költségeket.

(Az, hogy a nővéred milyen élethelyzetben van, milyen anyagi javai, lehetőségei vannak, az itt most irreleváns, maximum erkölcsi ítélkezés alapja lehet, de az ilyen erkölcsi ítélkezés rajtad nem segít. Ha a ház, lakás az ő tulajdonában van, neked nincs tulajdonrészed, akkor elvileg kitehet az utcára – bár ennek is vannak tudtommal törvényi korlátjai –, vagy kérhet pénzt a tulajdonának – lakás – használatáért.)

Esetleg érdemes a kérdést nem itt a zavarosban feltenni, hanem – a részleteket, adatokat jól összefoglalva – valamilyen jogi fórumon feltenni. (Ezeket én sem ismerem annyira, de a google bizonyára fog adni releváns oldalakat.)

Nos akkor ez nem egy jogi kategória.

Pont azt nem írtad, hogy hova jársz suliba, de azért sejtem, hogy valami középiskola lesz. Érdemes akkor az osztályfőnöknek is elmesélned a problémádat, ő lehet, hogy jobban járatos abban, hogy milyen szociális támogatás, segély, pályázat vehető számításba. (Ha nem kedvel, vagy nem kedveled akkor is. Ez nem kedvelés, nem kedvelés kérdése, és ha nem segít, vagy nem tud segíteni, akkor sem lesz belőle károd ugye.)

Ha a testvéreid elköltöznek, akkor adj fel hírdetést: albérlőtársakat keresek. Vagy te keress albérletet, a jelenlegit meg mondjátok le. Szerintem találsz olyan albérletet, ami mondjuk 80E alatt van, és ha mondjuk hárman osztoztok rajta, akkor az max. 26E Ft + rezsi. Ekkor már ugye a nővérednek már nem kell semmit fizetni, így azt ki tudod fizetni az árvaellátásból, meg a családi pótlékból. Lehet még marad is valami amit diákmunkával, ideiglenes munkával ki lehet egészíteni, abból azért el lehet tengődni talán addig, amíg befejezed a sulit.

De mint írtam, az is lehetőség, ha felfüggeszted a sulit. Bár ezt a legvégső esetben ajánlom. Nagyon könnyen úgy lehet maradni, hogy nem végzed el, ami viszont hosszútávon hátrány.

Mivel felnőtt vagy, ahogy írtad eléggé elveszett, így nem köt semmi sehova, esetleg azt is meg lehet fontolni – fogalmam sincs, hogy jobban, vagy rosszabbul járnál-e, de ötletként felmerült bennem –, hogy leköltözöl valahova „vidékre”, mondjuk nyugatnak véve az irányt. Alkalmasint lehet, hogy jobbak a lehetőségeid alkalmi, vagy részmunkaidős munkát találni, és az árak is alacsonyabbak – az albérlet is, a kaja is. Vagy még az is lehetőség – ha beszélsz idegen nyelvet –, hogy kimész külföldre dolgozni mondjuk egy évig. Ha nem a luxus, vagy az irreális igények hajtanak, akkor nincs gond azzal, ha megléped. Kint tudsz annyit tartalékolni, hogy aztán itthon legyen miből elindulnod, mondjuk befejezni a sulit.

De ez nem könnyű. Még annak sem, aki esetleg jó anyagi környezetben nő fel. Sajnos azt hiszem, többet nem igazán tudok segíteni. Mindenesetre kitartás. Mozgass meg minden követ, biztos megtalálod a megoldást. És légy derűs. Ha tudsz változtatni a helyzeteden, akkor tegyél meg ezért mindent. Ha nem tudsz, akkor meg inkább legyél derűsen szar helyzetben, mind depressziósan ugyanolyan szar helyzetben.