Már szinte beteges, hogy csak azon jár az agyam, hogy most vajon mit gondolnak rólam, meg, hogy nézek ki éppen? 18F

Ma gondoltam bele, a buszon ülve, hogy amúgy min jár az agyam, miről szoktam gondolkodni, és szomorúan vettem észre, hogy MINDIG, de tényleg mindig, általában utcán mikor megyek, suliban ülök, várom a buszt, az van a fejemben, hogy most hogy nézek ki, jól áll rajtam a ruha, mit gondolhatnak? Csak én vagyok ilyen? De nem tehetek róla, azt nem tudom csinálni, hogy ne gondolkodjak. Olyan, mint a vírus, egy gondolatfoszlányból indul és csak terjed.. Mit csináljak, ha másra meg nem is nagyon tudok gondolni? Tiszta megfelelési kényszer.