Hogyan érthetném meg, hogy a beteges tanulási kényszer nem vezet semmire?

Bárcsak én is úgy érezném, hogy szükségem van rá.. Nem szoktam tanulni, pedig nem vagyok hülye. Semmi tanulással vagyok 4-es átlagú.

Az agysejtek közötti kapcsolatokat építi ki, így okosodsz, intelligenciád nő, értelmesebb leszel, szociálisabb, és már az is elég nagy dolog, hogy tudod magadról, hogy nem vagy hülye. Bajod biztos nem lesz belőle.

#5 vagyok

Ennyiből nekem nem tűnik olyan vészesnek a helyzet. Néha mintha Te se tudnád eldönteni, hogy ez a szint még normális-e vagy már nem. Én olyasmit tartok betegesnek, amikor valaki mondjuk napokkal egy vizsga előtt már gyomorgörccsel ébred reggel, annyira kényszeresen akarja, hogy jó legyen, vagy pl. egy rosszul sikerült vizsga után még napokig rágódik rajta vagy a tanuláson kívül gyakorlatilag nincs is élete. Láttam már néhány ilyet, de Te nem ilyennek tűnsz. Nem tudom, nálad az okozhatja-e, hogy nem egy karriergyanús pályát választottál, és - gondolom - nem lesz könnyű a végzettségeddel elhelyezkedni, és legalább azzal akarod növelni az esélyeidet, hogy a legjobbak között leszel a szakterületeden. De ha nincs is igazam, ártani biztos nem fog, ha mindent rendesen megtanulsz, szóval szerintem egyáltalán nem kell aggódnod.

(Plusz még azt is írtad valahol, hogy sok tantárgy érdekel, akkor a "kényszer" már kapásból nem teljesen igaz.)