Ez most valamiféle kényszerbetegség lenne? Esetleg kényszeres cselekvés?

Hát valóban ez kényszeresség, de valami enyhébb formája lehet.

Ugyanez volt nekem is, amit leírsz, sőt még volt olyan is, hogy ha valamit megérintettem az egyik kezemmel, akkor úgy éreztem, hogy a másikkal is meg kell.

Én úgy szoktam le róla, hogy elkezdtem leszarni, hiába is volt rossz érzés, mert tudtam, hogy hülyeség az egész. Most már alig van ilyen érzésem.

Igen, az, de tényleg nem tűnik súlyosnak. Nekem olyan volt általánosban pl. hogy ilyen toldozott-foldozott járdákon (elég sok van a környéken) ha sötétebb színű aszfaltrészre léptem jobb lábban akkor utána ballal is rá kellett egy sötétebb részre lépni, és fordítva, valamint ha világosabb színűre léptem az egyik lábammal akkor sötétebbre is kellett vele lépni. Tiszta bonyolultnak hangzik, de csinálni egyszerűbb volt :D Elég zűrös időszakom volt 10-14 évesen és azért csináltam ezeket. Aztán rájöttem hogy hülyeség és egy kis odafigyeléssel abba hagytam. Vagyis nem kezdtem újra. Azt hiszem az is egy jó lökés volt hogy egyszer egy osztálytársam megláttam hogy összevissza cikkcakkban megyek (emiatt) a járdán és megkérdezte mi a sz*rt csinálok :D

Egyébként az emberek nagy része enyhén kényszeres, szerintem az is egy kényszeres dolog hogy állandóan agyalunk, járnak a gondolataink fölöslegesen. És ezt nehezebb is leállítani mint pl. nekem ezt a járdás dolgot volt annó!

*lábbal

*meglátta

Jaja :D Meg nem szabad rálépni a vonalra(repedésre), és egy betonkockára csak egyszer szabad rálépni! :DDDD

[link]