Volt már úgy veletek, hogy annyira féltékenyek voltatok valakire, hogy majd megőrültetek?

Én még soha nem voltam féltékeny senkire, de most egy lányra nagyon. Nem is magára a jellemére, hanem arra, hogy olyan szabad, bármit megtehet, izgalmas élete van és ezért sok barátja. Őt nem nevelik a szülei, külön lakik, épp ezért annyira önálló. Tudom, hogy az Ő életmódja nem megfelelő, de mégis irigylem az életét, mert olyan jónak tűnik. Van kisugárzása, sosem nyavalyog, hanem lazán kezel mindent, képes bárkivel összeismerkedni és képes a társaság középpontjába kerülni. Sajnos én nem ilyen vagyok, meg már változtatni sem tudok nagyon, mert úgy érzem, késő, úgyis Ő a központi személyiség. Én nagyon szeretem őt és furcsa kimondani, de féltékeny vagyok rá. Szeretnék Ő lenni legalább 1 napra. Voltatok már így valakivel?

16L