Totál csődtömegnek érzem magam, van kiút ebből vagy vessek véget a szenvedésnek?
Kedves kérdző: leírnád nekem, hogy milyen céljaid vannak?
Nagyon szeretnék neked segíteni, de az a probléma, hogy ez csak rajtad áll. Amíg kételkedsz és negatívan állsz a dolgokhoz, addig boldogtalan leszel. Említetted, hogy "már elrontottam az egészet": hát ez nincs így! A múltból legfeljebb tanulni lehet, információt tapasztalatot gyűjteni, leszűrni a lényeget, hogy mit szúrtál el. A jelenben pedig megélni úgy ezeket a tapasztalatokat, hogy pozitívak legyenek. Az egész élet még előtted áll. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi lenne az amitől élveznéd az életet? Ha tudod a választ, akkor nincs más teendőd mint megváltozni és foggal körömmel küzdeni a célodért! Mindenki követ el hibákat (te esetedben úgy gondolom, hogy ez az OKJ-s képzés volt). De csak volt. Még mindig elmehetsz egyetemre továbbtanulni. Ha megvan a célod és tudod mit akarsz az élettől akkor semmi nem tarthat vissza. És ha igazán érdekel az amivel foglalkozni szeretnél akkor küzdj érte és élvezd a küzdelmet. Amíg nem tanulsz meg harcolni és élevezni a küzdelmet addig nem leszel boldog. Ez az élet: sok pofont kapsz, DE nem az számít hogy mennyit, hanem hogy mennyit tűrsz el. Van olyan hogy az élet akkorát üt, hogy földre kerülsz, DE ott van a lehetőség hogy talpra állj és tovább tűrd a pofonokat.
"Míg az évfolyam társaim nagy részének már saját cége van, audi a5 stb, addig én nem vittem és nem is fogom semmire vinni?" - De tedd fel azt a kérdést is, hogy az illető boldog? Az élet túl rövid ahhoz, hogy ezen filózz. Ne az érdekeljen, hogy más mit ért el ennyi idő alatt. Jó, ő már elérte. Neked még mindig ott a lehetőség, hogy elérd ugyanazt, vagy akár többet is! A lényeg, hogy kitűzöd a céljaid és tűröd a pofonokat. De ami a legfontosabb: Ne a cél legyen a legfontosabb. Fogd fel úgy, hogy a célod egy dolog amit elteszel hátra mélyre az agyadba. Tudod, hogy ott van, de különösebben nem foglalkozol vele. Élvezed az utat, hogy elérd a célt, és ez tesz boldoggá. (pl: Diploma. Nem az a fontos, hogy meg van-e a papír, hanem hogy mennyit tanultál az eltöltött idő alatt). Tehát ha az utad során boldog vagy és örülsz mindennek, akkor a célod elérésekor is boldog leszel. Viszont ha csak a célra fókuszálsz, és eléred.. azt fogod kérdezni, hogy: ennyi volt? Ezért küzdöttem?
Köszönöm a válaszaitokat!
Általános célokat tűztem ki magam elé, egy szerető család, biztos munka, egy ház. Nagy vonalakban azt tervezem amit le írtál, keresek egy munkahelyet és mellette tanulnék valamit, egy olyan szakmát amivel könnyebb elhelyezkedni és talán még élvezném is. Csak egyenlőre nem látok kiutat míg nincsen munkám. De úgy érzem hogy egy biztos munkahely, ahol nem aláznának meg és nem szoronganék biztosan segítene. Csak ugye még azt sem tudom hogy mi az a munka amit eltudok végezni anélkül hogy nem rontanék el valamit, így meg nehéz munkát találni. De viszont ott van bennem hogy sosem leszek olyan sikeres mint sokan mások, és nem tudom miért de ez zavar, zavar a tudat hogy ők "jobb" emberek ezáltal, megalázhatnak, lenézhetnek, elvehetik bármimet (pl a páromat) mert nekik több a pénzük, ezáltal pl egy párkapcsolatba is többet tudnak nyújtani.
Amiket kitűztél magad elé az szép és jó. Mindenki ilyen életről álmodik és két féle ember létezik. Akit tesz érte, és aki nem. Ne olyan szakmát válassz amivel könnyű elhelyezkedni (persze ez is fontos, mert ismerettség nélkül nehéz). De ami ennél is fontosabb, hogy élvezd amit csinálsz. És próbáld megtalálni az egyensúlyt. Tehát ami téged foglalkoztat, és viszonylag könnyű vele elhelyezkedni. Olyat nem ajánlok hogy tanulj olyat ami nagyon nagyon érdekel de nem lehet vele elhelyezkedni (pl nekem a gitározás. eltudnám az életemet képzelni a szinpadon de nem vagyok művész, magam tanultam meg játszani, csupán saját magam szórakoztatására-hogy ebből pénzt keressek hatalmas tehetség kéne) - szóval nem árt reális gondolkozás sem.
Remélem azért valamennyire érthető, hogy mit szeretnék mondani. :)
És a változás első lépése, hogy eltörlöd magadból ezt az egész "mások jobb nálam" dumát! Hidd el, ha nem foglalkozol vele sokkal könyebb lesz. Ezzel csak saját magadat demotiválod, hogy nekem úgysem sikerülhet, blabla.. Ez mind csak duma, amit TE beszélsz be magadnak.
Ajánlom figyelmedbe ezt a weboldalat: pua.hu
Csajozásról szól, de lényegében szemlyiségfejlesztő az egész. Ha feliratkozol jobb oldalt (ingyenes) akkor 10 videót kapsz és a 10 vidi után még sok hasznos dolgot küld az e-mailedre a csávó! Énis nemrég találtam rá erre az oldalra, mert ugye nekem is voltak/vannak problémáim -főként a csajozásban- de aztán rájöttem h az egész nem erről szól, hanem a személyiségedet fejleszti és elkezdesz gondolkodni. Ajánlom.
Köszönöm szépen a válaszod :) Próbálok pozitívan hozzá állni a dolgokhoz, és megfogadni a tanácsodat!
A "csajozás" az megint egy másik dolog nálam. Nem igazán érdekelnek a mai lányok, túlságosan el k*rvultak (tisztelet a kivételnek, ha van). Egyenlőre jobb nekem egyedül szerintem.
Örülök, hogy tudtam segíteni.
A csajozástól függetlenül ajánlom a videókat, mert nem csak a csajozásról beszél. Legjobban inkább személyiségfejlesztéshez ad jó pár tippet, ami neked szerintem hasznos lenne. Egyébként nekem sincs barátnőm, ugyanazért amiért téged sem érdekelnek a mai lányok. Ismerkedni pedig kell, úgyhogy azt is ajánlom. Nem fontos csak lányokkal, akár barátokat is szerezhetsz. Ha nem húz a diszkó, és az ott bulizó "emberek" akkor légy kreatív, és próbálkozz olyan embereket keresni akikkel megegyezik az érdeklődési körötök. Pl: szeretsz futni de mindig egyedül szoktál, akkor változtass. Ki mész a pályára és látod hogy valaki készül futni elkezdesz vele társalogni beszélgetni stb :D ez csak egy példa, de bárhol tudsz ismerkedni.
HUH.........
Nem engem írtál le? 21F vagyok teljesen ugyanez a szitu. 16 éves korom óta pánikbeteg, emberek közé nem tudok menni, teljesen kilátástalan minden, annyi különbséggel hogy te hozzám képest nagyon tanult vagy. Nekem érettségim sincs, csak eladó szakmám !!!
Soha sem volt barátnőm, itthon ülök Én is.
Semmi se jön össze.
Mindig nekem is azon jár az eszem, hogy egy fityinget se fogok keresni, és ki tudja meddig ülök itthon. Vállalkozásba sem tudok belekezdeni, nincs hozzá milliós tőkém.
100%-ig teljesen ugyanúgy vagyok mint Te.
Kinek kellek majd így, hogy teljesen kiestem az emberek közül, és lesz egyáltalán munkám?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!