Miért félek ennyire a magánytól? Mit tegyek hogy ne féljek?

Pszichoterápia.

Milyen érdekes, én állandóan egyedül vagyok, és még mindig boldogan élek :P

hmm nálam is ez a helyzet.. de csak 1-2 éve kezdődött. Ha 1edül kell lennem mindig kell csinálnom vmit, h ne tudjak elmélkedni, mert akk sajna előjönnek ezek az érzések, amiket te is írtL. Az esték nagyon rosszak tudnak lenni, mert nem érdekel se a gépezés, se a TV, se olvasás. Semmi nem tud lekötni ha otthon vagyok. Ha tehetem s nincs suli vagy van még időm inkább találkozom a bnőmmel s beszélgetünk v általában 7végére összeszervezek néhány embert s csak ú eltöltjük az időt. Ha jó az idő természetesen több a lehetőség is. A társasági életem abban az időben amikor elkezdődtek ezek a "magányos-depis" érzések egyenlő volt a nullával. Mára már olyan embereket tudhatok magam mellett, akikkel jól is érzem magam.. igaz, h más városban vannak, ezért marad a 7vége, odáig meg csak kibírom valahogy.. mondjuk elég nehéz, de nemsokára énis elmegyek ebből a városból ahol élek s az lebeg a szemem előtt, h talán akk majd jobb lesz minden.

21/L

Szerintem azért hiányzik neked, hogy más szeressen, mert te sem szereted magadat igazán.

Azzal, hogy eltöltöd valami mással az időt/lefoglalod magad, csak menekülsz a probléma elől, de nem oldod meg.

Tudom milyen rossz, gyerek korom óta sok minden fos volt az életemben (na kinek nem?), volt egy időszakom, mikor teljesen önmagam voltam, és elszálltak a gondjaim (végülis a probléma sem létezik igazán, csak a te szemszögedből nézve probléma - tehát relatív)

Én is jártam már pár pszichiáternél meg hasonlónál, találtam egy egész értelmeset, meg is lepődtem (alapjáraton a 99%uk balf*sz szerintem)

Szívesen beszélgetnék ilyenről másokkal, de hát most vár a fizika dolgozatra való felkészülés :)

Majd válaszolj, ha találtál vmi megoldást!