Hogyan lehetek "tökéletes" vagy hozzáhasonló 13 éves?

Nagyon sokat fogsz még tanulni. Ne csinálj semmi olyat ami a későbbi életedre nagy kihatással lehetne még ilyen korban, a "tökéletesség" elérése érdekében, vagy bármi érdekében ha már itt tartunk.

Legyél nyitott a dolgokra de ne fogadj el semmit kérdés nélkül. :) Ne aggódj, ha valamit nem tudsz - kérdezz!

Tökéletes ember meg nincsen. Az legyen előtted, hogy jobb legyél a jövőben, mint amilyen most vagy. Ennyi kell csak.

A tökéletes az, amin már elméleti szinten sem lehet javítani. Az ember bármelyik tulajdonságát is vesszük, ezt lehetetlen elérni. Ha valaki 5 másodperc alatt futja le a 100 métert, akkor elvileg lehet javítani rajta, ha valaki 4 másodperc alatt futja le.

A tökéletes elérhetetlen. Viszont bármilyen helyzetből lehet hozzá közeledni. Ehhez nem kell mást csinálni, mint tanulni, fejlődni.

> és ha ott nem vagy kiemelkedően jó

A kiemelkedően jó és a tökéletes között erős különbség van. A tökéletes a csúcs, a kiemelkedően jó meg egy szint, amit meghaladva még mindig van hova fejlődnöd. Igen, a tánc is, de bármilyen szakma, hobbi, tudás is olyan, hogy van egy szint, amit meg kell, hogy üss, ha egy bizonyos elismertséget, szintet magadénak akarsz tudni. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy jó legyél. Nem kell jónak sem lenned ahhoz, hogy valamit csinálj. Én pl. remekül elgitározgatok itthon. Nem vagyok jó, nem ütnék meg egy olyan szintet, hogy mondjuk egy profibb zenekarba felvételt nyerjek. De nem is célom ez.

Ha kirúgnak egy balettiskolából, ahhoz tényleg egy elvárt szint alatt kell, hogy teljesíts. Ugyanez igaz pl. más tantárgyakra is. Nem kell matekzseninek lenned ahhoz, hogy egy kettest megszerezz. De egy bizonyos szint alatt valóban nem lehet továbbhaladni a tanulásban.

Ebből két dolgot lehet levonni:

1. Nem törekszel eléggé. Neked kell mérlegelned, hogy több gyakorlással, több akaraterővel el tudod-e érni azt a szintet, ami elegendő a továbbhaladáshoz, a „ketteshez”, ahhoz, hogy bent maradj a balettsuliba.

2. A másik következtetés keményen tudja érinteni az embert. Mert a másik következtetés az, hogy te erre nem vagy alkalmas ezen a szinten. Ezt az ember nehezen ismeri el. Persze ez nem jelenti azt, hogy abszolút alkalmatlan lennél arra, hogy azt csináld, amit szeretnél, csak alacsonyabb szintű célt kell kitűznöd. Ha annyira magasnak tűnik az a színvonal, amit a balettiskolában meg kell ütni, hogy erős igyekvéssel sem tudnád elérni, akkor vedd alacsonyabbra a mércét. Attól, hogy nem vagy végzett balettos, attól még táncolhatsz. Lehet nem egy profi társulatban, hanem egy amatőr, félprofi társulatban, egy mozgásszínházban. Aztán az is lehet, hogy az ott töltött idő elegendő tudást, képességet add, hogy később újra nekiindulj az eredeti célnak. De a világ ettől nem tör össze, csak te fogsz elérhetőbb célokat kitűzni magad elé, vagy más képességeidre terelni a hangsúlyt.

Nem tudom melyik helyzet áll fenn, de az embernek mindig tisztában kell lennie saját képességeinek, és ezek alapján választani olyan célt, amihez meg kell haladni önmagát, de a cél mégis elérhető kell, hogy legyen. Ha elérted ezt a célt, jöhet egy nagyobb cél.

Pl. én szoktam néhanapján túrázni. Úgy 30 km-re vagyok hitelesítve. Ha ebben fejlődni akarnék, akkor lehet megpróbálnék egy 35 km-es távot. Vagy egy 40 km-est, ha előtte nagyon rákészülök, rápihenek. Ha ez megvan, és stabilan tudok ennyit menni, akkor jöhet az 50 km. De nem állnék neki egy 100 km-es távnak, mert az ésszerűtlen. Ha azt gondolnám, hogy sikerülhet, akkor nem lennék tisztában saját képességeimmel. De ugyanúgy nem lennék tisztában a saját képességeimmel, ha lemondanék a 35 km-ről, hogy az elérhetetlen.

Mérlegelj. Gondold végig, hogy tényleg nem ütöd meg azt a szintet, ami elegendő a balettiskolában maradáshoz? Írtad, hogy a „többiek kicsinálnak”. Mégis hogy? Biztos, hogy ez a tánctudásból fakad, és nem egyéb emberi viszonyok vannak a háttérben? Végül is csak akkor buknál el, ha ténylegesen eltanácsolnának az iskolából a tanárok. Nem lehet, hogy te amúgy jó vagy, jobb is mint pár másik társad, csak egyszerűen rosszul értelmezed a szituációt? Még az is lehet, hogy jóval jobb vagy, mint az átlag, és csak féltékenység szüli az általad megélt konfliktusokat, vagy ez indukálja azt, hogy a tanárok még nagyobb teljesítményre ösztönöznek. De ezt neked kell tudnod, neked kell objektíven, az érzelmeidet félretéve, és hátrébb lépve három lépést megítélni, hogy mi is a helyzet.