Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mér van ez így? Azt hiszem...

Mér van ez így? Azt hiszem valami nagy bajom van. Tud e valaki segíteni?

Figyelt kérdés
Nemtom, hogy volt e valaki már így vagy hát remélem, hogy nem mer ez borzasztó! Egyszerűen az a baj h nem érdekel semmi, nem érzem jól magam, "nincsennek gondjaim" tehát nem idegeskedek semmin, de nem is örülök semminek se csak vagyok a nagy világba, nincs célom. Meg a világot is olyan idegennek találom:s nem érdekelnek a nők se a pénz egyszerűen semmi! Meg a saját anyámat se érzem anyámnak sőt... semmit nem érzek. Én egy lassan 18 éves srác vagyok és eddig tele voltam ambícióval meg tettvággyal informatikus vagy építész akarok lenni meg jártam diákként suli után melózni 8 órába és éltem vidáman az életemet de ez kb olyan december óta megszűnt! A saját osztálytársaimat se tartom már osztálytársnak és egyszerűen vagyok mint egy gép...Nem érzem "önmagam", dohányzok is már egy ideje és volt h szorított a mellkasom akkor elkezdtem parázni, hogy jézusom mi lesz velem, de már ez is megszűnt, egyszerűen nem félek a haláltól, sőt semmitőlse, eddig ha mentem az utcán és jött veelm szembe egy nem túl szimpatikus banda akkor elkezdtem parázni, hogy jajj megvernek vagy valami de már ez is elmúlt, nem fáj semmim nincs "gondom" de így is elég furcsa és rossz minden, nincs bűntudatom nem sajnálkozok, nem izgulok semmin, nem idegesít fel semmi és férfi létemre még a nők se hoznak lázba:S és minden eddigi érzésem megszűnt, aludni nemtudok, meg mikor "alszok" akkor se álmodok semmit. Két nappal ezelőtt lefeküdtem 8kor és forgolódtam kb 9ig aztán nagy nehezen elaludtam és már 11kor fentvoltam és egészen reggelig forgolódtam.Meg be vagyok takarózva szakad rólam a víz és közbe remegek. Eddig azt hittem h ezeket a dolgokat meg tudom oldani és majd elmúlik de nem, már az öngyilkosságon is gondolkoztam de tudom, hogy másoknak lehet h fájdalmat okoznék ezzel, meg azon is h megyek egy elmegyogyó otthonba és nem bűntetem a körülöttem élőket, de tudom, hogy a szüleimnek ez nem esne jól, de azt is tudom h milyen volt a régi életem és a mostani mien és így nem élet az élet. A másik meg az, hogy nem tudok megnyugodni se, próbáltam ilyen nyugtató teákat de hát azokkal se sokra mentem és az ismerőseim kérdezik h mibajom nagyon szótlan vagyok és én meg mindig azt mondom, hogy fáradt vagyok, mondjuk tény h hónapok óta nem alszok egy rendeset. Alapjába véve megyek meg csinálom az eddigi dolgaimat mint egy gép de olyan mintha nem is én lennék meg nem is ide születtem volna... Borzasztó egy állapot, remélem valaki tud segíteni és azt előre is megköszönném!
2010. jan. 7. 20:30
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:
hát nemtom mer mostanság télleg nem is érzem a testem tehát szívom a cigit mint állat és egyszerűen nem fáj a mellkasom meg szal semmim, és nem félek attól, hogy meghalok vagy lesz velem valami és élni akarás sincs nagyon bennem, mer ez az egész olyan mintha én már tudnék mindent és nem tudna nekem újat mondani senki, de az szar h örülni se tok meg semmi:( nincs célom, vágyam éjszakánként remegtem de már az se:( szal valószínű h megőrültem...:(:s
2010. jan. 9. 13:21
 12/12 anonim ***** válasza:

Nah, most elmesélem akkor az én történetemet.

Szintén 18 éves vagyok, nekem hasonló tünetek korábban jelentkeztek bár közel sem ennyire durván,mint ahogy te írtad le, én 16 voltam és nyári szünetben volt a legdurvább( de kb. télig kihatott, suliban mondjuk már más volt, ott enyhe szorongás ,ilyesmik.)Na szóval ,akkor a konkrét semmit éreztem. Csak éltem bele a nagy semmibe, érzelmileg nem ért túl sok hatás,szinte semmit sem éreztem ,...és ez annyira rossz volt,hogy úgy gondoltam ennél a fizikai fájdalom is elviselhetőbb, így volt,hogy kicsit megnyiszáltam a karom. Azt sem tudtam miért kelek fel reggel, aztán volt amikor egyszercsak elegem lett , utáltam a helyzetet és egész nap csak sírtam de konkrétan megmondani sem tudtam,hogy miért. Aztán elkezdtem célokért kutatni,amiért érdemes élni (mivel ezelőtt az állapot előtt ilyen voltam, elég ambíciózus). Új dolgokat kipróbálni...megtanultam pl. japánból, nyelvvizsgát is szereztem. Igaz azóta az már nem érdekel de akkor legalább adott valami támpontot, kapaszkodót. Ebben az időben mondjuk nagyon magamba zárkóztam, nem igazán beszéltem senkivel sem. Végülis mindig meguntam az 'új dolgokat ', kerestem önmagam. Azóta is ezt teszem,azt hiszem egyre közelebb kerülök a valódi énemhez.Elkezdtem pszichológiai,ezoterikus, pozitívgondolkodásmódos (:D) könyveket olvasni, eltartott egy ideig amíg valóban segítséget tudtak ezek nyújtani de megérte! Azt hiszem ismét életvidám vagyok (bár néha van egy-két napom amikor legszívesebben elszöknék a világ elől de kinek nincs?), vannak céljaim és terveim, mégha nem túl konkrétak is de azért van valami, amiért úgyérzem megéri felkelni minden nap... próbálom élvezni az időt a családommal és a barátaimmal. Javasolni tudom,hogy kicsit nézz vissza a gyerekkorodba, amikor még minden olyan gondtalan és vidám volt, akkor mit szerettél csinálni? Hogyan gondolkodtál? Lehet ez segíthet egy picit. Aztán, szerintem érdemes lenne önvizsgálatot tartanod, mélyen magadba nézni,hogy vajon mi válthatta ezt ki.

A legjobbakat kívánom!:)

2010. jan. 12. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!