Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mér van ez így? Azt hiszem...

Mér van ez így? Azt hiszem valami nagy bajom van. Tud e valaki segíteni?

Figyelt kérdés
Nemtom, hogy volt e valaki már így vagy hát remélem, hogy nem mer ez borzasztó! Egyszerűen az a baj h nem érdekel semmi, nem érzem jól magam, "nincsennek gondjaim" tehát nem idegeskedek semmin, de nem is örülök semminek se csak vagyok a nagy világba, nincs célom. Meg a világot is olyan idegennek találom:s nem érdekelnek a nők se a pénz egyszerűen semmi! Meg a saját anyámat se érzem anyámnak sőt... semmit nem érzek. Én egy lassan 18 éves srác vagyok és eddig tele voltam ambícióval meg tettvággyal informatikus vagy építész akarok lenni meg jártam diákként suli után melózni 8 órába és éltem vidáman az életemet de ez kb olyan december óta megszűnt! A saját osztálytársaimat se tartom már osztálytársnak és egyszerűen vagyok mint egy gép...Nem érzem "önmagam", dohányzok is már egy ideje és volt h szorított a mellkasom akkor elkezdtem parázni, hogy jézusom mi lesz velem, de már ez is megszűnt, egyszerűen nem félek a haláltól, sőt semmitőlse, eddig ha mentem az utcán és jött veelm szembe egy nem túl szimpatikus banda akkor elkezdtem parázni, hogy jajj megvernek vagy valami de már ez is elmúlt, nem fáj semmim nincs "gondom" de így is elég furcsa és rossz minden, nincs bűntudatom nem sajnálkozok, nem izgulok semmin, nem idegesít fel semmi és férfi létemre még a nők se hoznak lázba:S és minden eddigi érzésem megszűnt, aludni nemtudok, meg mikor "alszok" akkor se álmodok semmit. Két nappal ezelőtt lefeküdtem 8kor és forgolódtam kb 9ig aztán nagy nehezen elaludtam és már 11kor fentvoltam és egészen reggelig forgolódtam.Meg be vagyok takarózva szakad rólam a víz és közbe remegek. Eddig azt hittem h ezeket a dolgokat meg tudom oldani és majd elmúlik de nem, már az öngyilkosságon is gondolkoztam de tudom, hogy másoknak lehet h fájdalmat okoznék ezzel, meg azon is h megyek egy elmegyogyó otthonba és nem bűntetem a körülöttem élőket, de tudom, hogy a szüleimnek ez nem esne jól, de azt is tudom h milyen volt a régi életem és a mostani mien és így nem élet az élet. A másik meg az, hogy nem tudok megnyugodni se, próbáltam ilyen nyugtató teákat de hát azokkal se sokra mentem és az ismerőseim kérdezik h mibajom nagyon szótlan vagyok és én meg mindig azt mondom, hogy fáradt vagyok, mondjuk tény h hónapok óta nem alszok egy rendeset. Alapjába véve megyek meg csinálom az eddigi dolgaimat mint egy gép de olyan mintha nem is én lennék meg nem is ide születtem volna... Borzasztó egy állapot, remélem valaki tud segíteni és azt előre is megköszönném!
2010. jan. 7. 20:30
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%
Hát nem semmi helyzetbe vagy! Szerintem ilyen csak valamilyen trauma következtében alakul ki, tehát önmagában nem lehetsz egyik napról a másikra ilyen, de lehet, hogy ez is egy ujjabb mai divatos betegség, ha elmész dokihoz, biztos rávág valamit,felír jó kis kedély javítókat, amiktől csak még nyomottabb leszel, és rászoksz, aztán meg kiöli az agyadból a még meglévő emberi érzéseket is.(Ezeket a szereket nevezik kémiai lobotomiának, nézz utána a neten mi az!), szóval, a legjobb amit tehetsz, hogy te magad kirángatod magad ebből az állapotból. Hogyan? Kétféleképpen lehet, vagy keresed tudatosan a vidám társaságokat és élethelyzeteket, vagy ha az nem segít, nézz körül a nagy világban, mennyi gond van, eltörpül majd mellette a sajátod. Tudom, hogy sovány vigasz ilyenkor mások baja, de mindíg felrázza az embert egy kicsit, ha arra gondol, hogy lehetne ilyen meg olyan is a helyzete.
2010. jan. 7. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%

pszihológussal beszéltél már?

Esetleg voltál orvosnál?

Leírnád, hogy milyen volt a régi életed?

15F vagyok de azért remélem tudok rajtad segíteni. Nagyon szar érzés lehet :S

2010. jan. 7. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:

Szerintem ez elég depresziós állapot. Minél elöbb meny el a háziorvosodhoz ő elirányit ahova kell, vagy a sulidokihoz. Depi sok mindentől lehet, pl az érettségi miatti stresztől, lehet egy régebbi haláleset most nézzel szembe a gyászal. Tényleg keres orvost, sportolj, és hidd el más is élt át már ilyesmit.

[link]

2010. jan. 7. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%

Ez tenyleg nehez ugy. Es biztos vagyok abban, hogy valahol magadban kell megtalalnod a megoldast!

Van benned akarat, en erzem abbol amit irsz.

Ki kell jonnod ebbol a depibol, mert beteglehetsz.

Nem akarok okossagokat osztani, en rengeteg indenen mente keresztul.

Ezert is, sok tapasztalat utan ondom a megoldas valahol belul van. Es sajatmagad kell restartold!

En egy konyvet ajanlanek ehhez, amire azt mondom, hogy eletemben a legtobbett tett ertem es segitett rajtam, amikor valahol sehol nem voltam.

Ez a konyv: Lynn Grabhorn: A vonzás hatalma .

Kitartast kivanok Neked!

(En ugy gondolom azzal tuok a legottbet segiteni, ha ezt a konyvet ajanlom, es elolvsod, koveted.)

2010. jan. 7. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
100%
Ez sajnos nem depresszió, ez annál rosszabb, ez a tipikus kiégés. Sajnos ezen csak szakorvos segíthet.
2010. jan. 7. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
Tipikus depresszió tünet együttes! Az azért nem semmi, hogy ezek a frontok ám nagyon megviselik még a fiatal szervezetet is. Mint írtad ez december óta van nálad. Az öngyilkossági gondolatok az bizony már elég súlyos tünet. Légyszi menjél orvoshoz. De előbb próbáld meg magadat felrázni, ha jönnek azok a fránya csúnya gondolatok. Hessegesd el, könyvvel, zenével, mondogasd magadnak nincs gondom, egészséges vagyok, előttem az élet, élni akarok. Más tipikusan abban a korban vagy, amikor a hangulatingadozások bizony előfordulnak. Hiszen változik az ember, változnak a hormonjai is. Nagyon remélem ez nálad csak egy átmeneti állapot.
2010. jan. 7. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim válasza:
100%
Hatalmas lepontozást fogok ezért kapni, de szerintem próbáld ki a füvet(marihuánát, nem a rétit :)). Vagy csinálj valami hülyeséget, ami kiszakít a hétköznapok szürkeségéből. Szerezz egy nőt. Oszd meg valakivel a problémádat, mondd el neki, hogy hogy érzed magad. Járj haverokkal kocsmázni. Minden-mindegy alapon.
2010. jan. 7. 23:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:

Szia!

Én is voltam ilyen állapotban ( 2 éve, a barátnőm anyukája meghalt és a barátságunk teljesen tönkrement...). Nekem az segített, h sok zenét hallgattam-olyanokat,amiket szeretek és próbéltam arra gondolni, hogy milyen jó érzés az, ha örülhetek valaminek, legyen aez akár egy finom csoki, vagy akármilyen apróság...Neked arra van szükséged hogy a megszokott dolgaidon kicsit változtass, érdemes lenne vmi új hobbit találni, esetleg sportolni, de úgy gondolom a relaxáció és segítene, és az hogy nem gondolkodsz negatívan-tudom, ez nem mindig egyszerű-de arra kell gondolnod, hogy az életben vannak szép dolgok és te még fiatal vagy, sok jóban lehet (lesz:)) részed és most ha rossz is, idővel jobb lesz. Az is segít ha van valaki, akinek elmondod a problémáid. Kitartás Neked és soha ne add fel! Minden jót kívánok!

2010. jan. 8. 11:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 A kérdező kommentje:
Hát a régi életem olyan volt, hogy tanultam mer akartam egy minimum 4 egészes átlagot és álltalába türelmes ember voltam, de volt, hogy idegeskedtem a tanárok miatt meg volt h szorongtam h jajj most felelni fogok vagy nem vagy kihív a tanár vagy nem aztán mikor vége volt a sulinak elmentünk haverokkal csocsózni meg az utóbbi időben már úgy éreztem, hogy én már kinőttem a "koromat" tehát én már nem röhögtem az ő vicceiken meg próbáltam terelgetni őket, hogy ne osszák a tanárt mer ők fogják úgy is megszívni mer mindig neki van igaza meg megtartottam a büszkeségemet mindig is, de már ez sincs:( nincs olyan érzésem h büszke vagyok magamra, vagy h másnak jót tegyek mer régen ez is eléggé jó érzéssel töltött el de most már nem és a testemet is megpróbáltam nevelni mondván h ha lesz barátnőm akkor ne egy satnyatestű szerencsétlenséggel járjon hanem egy kissé izmosabb emberkével de most a testi dolgok se hoznak lázba nem parázok semmin, meg mintha télleg nem is ebbe a világba élnék nem örülök semminek nem vágyakozok semmiért és a családomat se tartom már igazán a családomnak tudom h ők azok de nem érzek irántuk semmit pedig régen ők nagyonsokat jelentettek nekem, pláne anyukám mer ő mindig megnyugtatott és segített mindenbe de mostmár ő se tud megnyugtatni és nemtom mi lehet velem:( érzéketlen vagyok nincs olyan h izgalmamba végigfut rajtam a hideg. szakközép 1.be félévkor megbuktam 6 tantárgyból mert annyira szerettek a tanárok és év végére kijavítottam az összeset, és nem csak úgy h mindegyiket 2-eskére hanem -3asra majdnem mindet mivel h többet nem tudtam javítani hamár megbuktam félévkor... Töriből pl első félévben csak 1-esem volt második félévben meg csak 5-ösöm és azér akkor kihuztam magam h igen én ezt megcsináltam és mások is elismerték, de most nem hat rám semmi dicséret semmi vállonveregetés egyszerűen semmi... Szal én már attól tartok, hogy megőrültem mivel már nem érzem a "testemet" csak megyek mint egy gép nem hat rám az se ha egy csaj átölel, meg semmi és tudom, hogy nem ilyen volt a régi életem és most ez van de ez borzasztó... Remélem mihamarabb helyrejövök mer ha nem akkor télleg öngyilkos leszek...:S:( és már úgy tűnik mintha ez lenne a természetes de tudom, hogy nem és egyszerűen már nemtudok ebből kitörni... nem adom fel még, de eddig nem sok sikert tudok elkönyvelni.
2010. jan. 8. 15:43
 10/12 anonim ***** válasza:
Hetedik válaszoló, szerintem nem is rossz az ötlet, próbáljon ki valami olyat, amit még nem tett meg. pl, ha nem is drogok, de esetleg extrém sportok, valami, ami kihívás vagy olvasd a bibliát, lehet abban megtalálod a választ, mert mindenkinek megvan a sorsa, a feledata az életben, és mindenki jó valamire!!!! lehet engem ezért pontoznak majd le, de én nem is azért adok válaszokat, de megpróbálhatsz az ezotéria felé is elmenni, hátha....:)
2010. jan. 9. 12:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!