Mit csináljak hogyha nincsenek barátaim, magányos vagyok és néha már az öngyilkosság is az eszembe jut?

18 éves fiú vagyok Zemplénből. Alapjába véve optimista felfogású,közvetlen és barátkozó típusú ember vagyok... Nagyon örülök és lelkes vagyok hogyha lehet valakivel barátkozni. Nagyon örülnék egy normális barátnőnek... Szeretem az embereket és az állatokat, meg sokat szoktam sétálni az erdőben. 178 centi vagyok és 69 kiló, állítólag helyes is vagyok. De mégis valahogy félek a környékemen kimenni az utcára. Mert hátha találkozok valami régi ismerősömmel a gimiből ahol lejárattam magamat! :'( Már 3 éve élek rettegésben és nem merek utcára menni a környékemen! :'( Amikor el tudok valahova utazni akkor örülök és felszabadultnak érzem magamat, olyankor könnyen tudok ismerkedni :'(... Csak az a baj hogy beszélek az emberekkel pár szót Pesten, ők továbbmennek és ennyi volt! :'( Nincs egy barátom se! :'( Nem tudom hogy mit tegyek! :'( A környékemen nincs kedvem semmihez és semmit se akarok itt csinálni soha! :'( Mert nem akarok régi ismerősökkel összefutni! :'( Szó szerint egyetlen ismerősöm, vagy haverom sincsen! Egy darab se! Még interneten sem! :'( Mit tegyek? :'( Pszichológushoz semmiképpen nem akarok menni, az lehetetlen! És a környékemre se akarok csak úgy kimenni! 3 éve már nem megy!