Gonosz vagy?

Most egy filmből idézek: "Nem osztható fel a világ jókra, és gonoszakra! Mindenkiben van valami jó, és valamennyi rossz is. Már csak az a kérdés, hogy te melyikre hallatsz. Az dönt a jellemed felől. S ha ezt megérted, akkor igazi család lesz belőlünk!"

/Sirius Black (Harry Potter és a főnix rendje)/

"Legfőképpen azért mert hamar meglátom egyes emberek idegesítő hibáit és gonoszkodva ("kedvesen", viccesen) ezt szóvá teszem."

Ez rólam is elmondható, annyi különbséggel, hogy én gyakran elég sértő és nyers módon fogalmazok. Tehát ha ez a mérce, igen, gonosz vagyok.

Egyébként szívatni is szeretek másokat, és gyakran átlépem az elviselhetőség határát, de ezt egy darabig élvezem is. Viszont egy bizonyos pont után bűtudatom támad, úgyhogy valamennyi jóság is szorult azért belém, csak kevesebb, mint másokba.:D

Attól függ, mit veszünk gonoszságnak. Én nem szoktam mások szemére hányni hibáikat - hisz ezt ők is megtehetnék velem. Nem szólogatok be másoknak, bár előfordul, hogy visszavágok. Nem szúrok ki másokkal szándékosan, nem súgok hülyeséget felelésnél vagy dolgozatnál, stb. Ilyen értelemben nem, nem vagyok gonosz.

Viszont ha magasabb szintre emeljük a dolgokat, és túllépünk a mindennapokona, akkor lehet, hoyg igen, én gonosz vagyok. Egyetértek olyan dolgokkal, ami elvileg nem túl jók.

Például vegyük a Bibliát, ez egy eléggé általános téma: nem értem, hogy miért annyira rossz a Sátán. A Pokoli Vezérkarban két tudománnyal foglalkozó is van, plusz maga Lucifer is a tudományok nagy támogatója. Számomra ebben semmi rossz nincs.

Ilyenek tekintetében én általában a másik oldallal értek egyet, vagy ha mégsem, akkor sem biztos, hogy az elfogadott nézeteket osztom. Ha ez gonoszság, igen, az vagyok, és erre büszke.