Milyen szintű a kommunikációs készséged?

Ha van téma akkor bárkivel elbeszélgetek, nehezen ismerkedek, talán kicsit gátlásos vagyok de ahogy idősödök úgy enyhül.

Az enyém kiváló! Mindenkivel szót értek, a nehezebb esetű embereket is könnyen le tudom kezelni, nem esik nehezemre. Hasonló kvalitású embertársammal pedig órákon át eltudok beszélgetni akár még az időjárásról is:-)

Az attól függ. Ha pl. rá vagyok kényszerülve, vagy ha sokan vannak körülöttem, akkor bárkivel szót tudok érteni és nincs semmi gátlásom. Ha viszont annyira nem muszáj, és egyedül vagyok, akkor kevésbé. Pl. ha ismerősökkel megyek valamerre és töketlenkednek, mert nem találnak valamit, akkor én vagyok az első, aki megkérdez egy járókelőt, hogy mi merre van, de ha egyedül vagyok, akkor erre nehezebben szánom rá magam.

A szóbeli kommunikációs készségem... hát... nem a legjobb.

Nekem sem jó... Szívesebben fejezem ki magam írásban mint szóban.

Háát ööööö izé....nem olyan jó. :)

Sajna gátlásos vagyok:(:( ezért néha azt szoktam csinálni,hogy elképzelek helyzetek,és beleélem magam és akkor probálkozok, h ha majd elökerül az ien helyzet akk mit mondjak:(:( de van mikor nem merem megcsinálni mikor jelen pillanatban oylan történik vlem amibe már beleéltem magam és probálkoztam h mit kell ienkor mondani,és ink hagyom..

Ismerősökkel kiválóan elvagyok, bár attól függ: ha csak olyan felszínes ismerős, mint pl. olyan osztálytárs, akit annyira nem bírok és nem sokat vagyok vele, háát ott egy kicsit döcögős a beszélgetés, sok perces csönd, ha megyünk pl. buszmegállóba...ha haverok, velük tökéletesen elvagyok, bár néha elég gázokat mondok zavaromban...de egy fokkal jobb, mint az előző csoportnál. Barátokkal pedig szuperül vagyok, általában be nem áll a szám, de valahogy nem is olyan gáz, ha éppen nincs mit mondanom, mert előfordul, hogy félútig tök csöndben megyünk a legjobb barátommal pl. a buszmegállóba. Tök idegenekkel pedig tök káosz, hebegek-habogok és hülyeségeket beszélek, legszívesebben fejbe lőném magam...

Az enyém sajnos totál nulla :( Nagyon sok nehézséget jelent ez az életben. Úgy érzem, minden folyamatosan csak erről szól, hogy... szóval a beszédről meg ilyenekről, ha nem tudod magad normálisan kifejezni, azt hiszik az emberek, hogy buta vagy, meg egyébként is ha beszélnem kell, folyton zavarban vagyok, és nem jut eszembe semmi. Persze utólag mindig eszembe jut! Semmi önbizalmam nincsen. Ja és még rátesz egy lapáttal, hogy halkan és artikulálatlanul beszélek, szóval ha nagyritkán esetleg megszólalok, nincs rá semmiféle biztosíték, hogy észreveszi-e valaki :( Írásban egész más a helyzet... Ott se fényes, hogyha pl MSN-ezni kéne egy idegennel, ott se lennék a helyzet magaslatán, de ha ilyen "monológot" kell írni, mint ahogy most teszem, az jó. :) Ezért szeretem ezt az oldalt :))) 19/L