Talán kommunikációs problémának lehet nevezni, amivel küszködök. Rossz barátnőnek érzem miatta magam. Hogyan oldjam meg, hogy normálisan tudjak beszélgetni?
1. Általában nem tudok miről beszélgetni a barátnőimmel. Elindítom a beszélgetést azzal, hogy hogy vannak, mi újság van velük. Ha van velük valami különösebb, arról pár dolgot még kérdezek, egy rövid ideig arról tudunk kommunikálni, de utána már nem jut az eszembe beszédtéma. Ha játszunk valamit MSN-en, akkor néha tudunk beszélni, de az is inkább viccelődés szintje. Ha pedig nincs velük semmi különösebb, akkor gondban vagyok. Megkérdezem, hogy mit csinálnak, hogy vannak az állataik, de ennél több már nem jut az eszembe. Volt már olyan, hogy egy barátnőm azt mondta, hogy nincs kedve a kérdezősködéshez, válasszunk egy beszédtémát és beszéljünk arról. De ez így olyan fura, hogy az egyik mondja, hogy beszéljünk valamiről, a másik választ egy témát és már beszélnek is. Internetes barátnők, messze laknak, úgyhogy a közös találkozásokról nemnagyon tudnánk beszélni. Arról viszont, amik velem történnek, órákig tudnék beszélni, de igyekszem visszafogni magam.
2. Nem tudok vigasztalni. Ha valamelyik barátnőmnek panasza van, akkor csak annyit tudok írni, hogy sajnálom, meg remélem, hogy ilyen nem fordul elő többet... valahogy nem tudom, mintha nem lenne bennem annyi empátia, hogy normálisan tudjak vigasztalni, ha személyesen vigasztalnám őket, tuti, hogy ott hagynának mondván hogy magasról teszek rájuk és nem értem, hogy mi van velük.
3. Ha élőben szól hozzám valaki, néha van, hogy megilletődök, nem tudom, mit mondjak. De neten is megmutatkozik ez, például egy új osztálytársammal beszéltem, akit eddig nem ismertem, és olyan furának éreztem az egészet... ismerkedéskor rengeteg kérdésem van, most mégis alig mertem feltenni semmit. Mi a hobbid? Hogy vagy? Milyen zenéket szeretsz? Mintha egy kérdőív lenne... :S
Új osztálytársunk lesz idén, vele szeretnék jóban lenni. Az ofő kérte, hogy Facebookon segítsünk neki, még nem ismertem, de szeretnék összebarátkozni vele. Az osztályban a visszahúzódóságom és az érzékenységem miatt a normálisabbak is levegőnek néznek, korábban is csak egy barátnőm volt, lehet, hogy ezért van ez a viselkedés? Hogyan változtathatnék rajta? Köszi, hogy volt türelmed elolvasni!
Régen én is ilyen voltam. Általános felső tagozatban és szakközépiskolában. Utáltam muszájból tanulni (sajna nem olyan szakközép iskolát végeztem, mint ami érdekelt volna), és nem jöttem ki az osztálytársakkal sem. A 4 év alatt szép lassan befordultam.
Aztán elhelyezkedtem és egy tök jó csapatba kerültem. Teljesen megváltoztam, mászkáltunk mindenfelé, mozi, színház, utazások télen-nyáron és rengeteg könyvet elolvastam, amitől a szókincsem sokat fejlődött.
Az élmények miatt már volt miről mesélni, ha valaki kérdezte, hogy mi történt velem. Sőt, ha érdekes embereket ismersz, akkor ha adódik egy téma, akkor fel lehet hozni, hogy nekem is van egy ismerősöm, akivel hasonló dolog történt stb.
Szóval szerintem csak így lehet ismerkedni, beszélgetni, témát találni, ha ÉLSZ, mert az élet hozza a kalandokat és a témákat.
Új embereket megismerhetsz pld. tánc-, rajz-, kézművestanfolyamokon, táborban stb.
Próbálkozz. Biztos sikerülni fog. (suliban én sem tudtam feloldódni, érdekes, hogy az "új" személyiséggel, az osztálytalálkozón újra "visszaváltoztam", szorongtam a régi rossz emlékek feljöttek.
Szakadj ki a megszokott közegből, szerintem ez a titok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!