Orvosnak készülök, de csak azokkal van bennem együttérzés akiket legalább már rövid ideje ismerek. Lehet ebből problémám?

Az ember nem lehet mindig empatikus. Nyilvánvaló, hogy érzékenyebben érint egy ismertebb ember halála/szenvedése,mint egy vadidegené, aki mégiscsak egy páciens,a sok közül. Durván hangzik,de ez az igazság. Ha mindenki szenvedésébe beleélnéd magad, előbb-utóbb kikészülnél, majd belefásulnál. És az még rosszabb. Pont elég az,ha legalább látszik rajtad,hogy kellemetlenül érint a dolog. Jobb,mintha annyira próbálnád magad beleélni,hogy az már undorító. Ezzel mindenki így van, és ez a normális. Egyébként én meg ápolónőnek készülök, és pont azon gondolkoztam a minap,hogy nincs lelkem..ugyanis 2 halottunk volt egyszerre és akkor kezdtem,nem ismertem őket. És valahogy nem hatott meg a dolog. Aztán rájöttem arra,amit leírtam neked is. Nem kell mindenki fájdalmát átvenni, mert beleroppansz. Az együttérzés kimutatása bőven elég, nem kell a színjáték. Attól még lehetsz remek sebész.

21/L

az hogy nézzél house-t és nem kérdezel ilyeneket, így is lehet értelmezni:

house-ban ott van Wilson, na ő a mestere annak, hogy ezer%-os átéléssel közölje a "rossz hírt".

de az is érdekes, amikor az egyik orvos veszít el beteget és hogy ő hogyan dolgozza el

house szélsőséges példa..

Mákkó