Ha sosem tudnál meghali ha még a puskagolyó is átmegy rajtad, akkor mit csinálnál az életedben?

Az, hogy egy olyan életet élj végig, amivel eltéveszted azt a célt, amiért születtél.

Hogy egy elpazarolt, semmit sem érő életet élj, az szerintem jóval rosszabb a maga idejében eljövő halálnál.

Képzeld el az örök életet! Amikor sorra látod meghalni a szeretteidet! Az egyik nagyanyám 79 évesen halt meg, eltemette 4 fiát, és 3 unokáját! Ez is rosszabb a halálnál!

Ha sosem tudnék meghalni, elmennék valami lakatlan szigetre, hogy ne kerüljön közel hozzán senki, de egy idő után valószínűleg azt kérném, hogy lőjenek bele a napba, vagy csak ki a világűrbe!

Ez attól is függ, hogy "hány éves" emberként konzerválódnék, azaz válnék halhatatlanná. Mert ha húsz és negyven között valahol, akkor nyilván, praktikusan az ember az ehhez passzoló korosztály szokásai szerint élne. Persze azt sem tudom, hogy - tételezzük fel volna ilyen - hogy milyen lenne egy 25 éves srác, aki valójában már tapasztaltabb a legidősebb aggastyánnál is. Hogy a külsőm határozná-e meg a lelkivilágomat, vagy ugyanúgy meglenne az, hogy másképp gondolkodik egy 20 éves és másképp egy 35 éves.

Most 36 vagyok, de lelkiekben fiatalabb. Ha így maradnék, akkor nyilván az eddigi tapasztalataim alapján úgy élnék "veszélyes" életet, hogy azért másokat ne sodorjak veszélybe, de magamra nem kellene vigyáznom.

De fogalmam sincs, hogy 2058-ban, 86 éves tapasztalattal, 36 éves külsővel mit csinálnék. A feleségem most 28, akkorra egy 78 éves "öregasszony" lesz és én meg maradok, addigra már a "fia"?

Furcsa ebbe belegondolni.