Egy mesterséges valóságban élünk?

A problémám a következő: egyszer csak jött a felismerés, hogy valami baj van ezzel a "valósággal" - valahogy nem elég valóságos - valami hiányzik belőle. A benne való létezés pedig szánalmas majomkodás. Az emberek nagyrésze pedig ezt azért nem veszi észre, mert nem akarja észrevenni. Görcsösen hisznek ebben az illúzióban, mert nem tudnának együttélni a tudattal, hogy létezésük értelmetlen hülyeség.

Szóval egyszer csak jött ez a dolog. Nem vagyok lelkibeteg. Máshogy látom a világot, és amit látok az engem igazol - a létezésünk ebben a "valóságban" teljesen értelmetlen. Viszont sorsszerűséget látok benne.

Olyanok vagyunk mint majmok a ketrecben.

Azóta nincs bennem semmi céltudat, kitartás. Nincs munkám, és már segélyt sem fogok kapni és nem is igazán érdekel. Csak vegetálok és figyelem a világot. Annak pedig, hogy kilépjek a rendszerből talán csak egy lehetséges módja van.

Más is van ilyen helyzetben?