Szerintetek jogos az öngyilkosság gondolata ebben az esetben?
Manapság az osztálytársaim rám se néznek, akárhogy próbálok velük kommunikálni, mindig kitaszítanak. A legjobb barátaim, akikkel máskor sokat beszélgettem, most még csak rám sem néznek. Nem tudom, hogy mi lehet az oka ennek. Talán megbántottam őket valamivel? Szerintem nem,mert akkor arra emlékeznék. Apámmal is egyre csak romlik a kapcsolatom, a nővéremmel is. Egyedül csak anyám az aki megért. Ő szokott vigasztalni. Már sokszor átment a fejemben az, hogy megölöm magam. Már sokszor búcsúlevelet is írtam. De sose mertem megtenni a dolgot... Úgy érzem, hogy nincs miért élnem. Nincsenek barátaim. Teljesen ki vagyok közösítve. Ez miatt már az iskolai tanulmányaim is romlottak, annak ellenére, hogy én vagyok (bocsánat,én voltam) a legjobb tanuló az osztályban. Már többször gondoltam azt, hogy felvágom az ereimet, felakasztom magam, belefújtom magam a kádba, elvágom a torkom, szíven szúrom magam stb. De mint már írtam, sose merem megtenni. Kihez fordulhatnék ebben az esetben? Vagy ti is azt javasoljátok, hogy öljem meg magam?
15/F
Szerintem próbálj meg iskolán kívül is barátokat szerezni, pl. járj el sportolni, társastáncolni, zenélni, vagy akármi, amihez kedved lenne. A lényeg, hogy ne függj túlságosan az osztálytársaidtól. Tudom, nap mint nap látod őket, így most ők jelentik neked a külvilágot, de hidd el, vannak rajtuk kívül mások is, akikkel biztosan kölcsönösen jól éreznétek magatokat.
Ha van olyan barátod az iskolában, akiben tényleg bízol, esetleg puhatolózhatsz, hogy mi lehet a probléma, de ebben a korban sokan még annyira éretlenek és hülyék (itt a kiközösítőkre gondolok), hogy talán a legjobb, amit tehetsz, hogy letojod őket. Vagy jobb vagy náluk valamiben, vagy pedig más vagy, mint ők, és ezt nem tudják feldolgozni.
A családra viszont érdemes lenne jobban odafigyelni, hogy ők milyennek látnak most téged...gondolom egy lázadó kamasznak. :) Nagyon sokat fogsz még változni és erősödni, talán épp ezek az élményeid is közrejátszanak benne. Semmiképp se dobd el magadtól az életet, annyi minden vár még rád. Hidd el, ez most lehet, egy ilyen nehézkes időszak, de sokkal jobb lesz később. Ha nagyon nem megy egyedül, még mindig elmehetsz pszichológushoz, ami egyáltalán nem ciki, főleg a mai világban...Csak kérlek, ne add fel! :)
Köszönöm a hasznos tanácsokat! Még meggondolom a dolgot...
Ha rávehetem anyámat arra, hogy vigyen el pszichológushoz, akkor talán majd oda is elmegyek. De még mindig úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek. Mások szemében csak egy senki vagyok. Azért nem merem sose megtenni a dolgot, mert akkor anyámnak összetörne a szíve és ezt nem szeretném... Anyám az egyetlen aki megért, és támogat.
Nos, ha nem tetszik a hely ahol vagy, még 3 év és te választhatsz másikat.
De hidd el, nem csak neked volt ilyen. Nekem ugyanez volt. Plusz még hozzá a nagyapám hülyére verte az anyámat, aki most véglegesen elmegyógybavan. És nem hogy nem tudtam barátkozni, nem is akartam, mert folyton ütöttek-vágtak.
És hidd el, nem benned van a hiba: Abból szoktak mindig feketebárányt csinálni, aki a legjobb vagy legokosabb. Sokszor van, hogy a gyereket küldik pszichológushoz, és közben ő az egyetlen egészséges a családban. Attól hogy ilyen környezetben nem szeretsz élni még nem vagy beteg. Bár pszichológust én is ajánlanék, legalább a tünetek enyhítésére, különben belebetegedhetsz. Pszichiáterekkel (ő írhat gyógyszert) viszont vigyázz, mert nagyon gyorsan írják a gyógyszert, és sokszor többet árt mint használ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!