Párom pszichodrámára jár és ez engem mérhetetlenül felbosszant. Vélemény?

Én a helyedben örülnék. Azért jár, mert érdekli, és így a saját dolgait is jobban fel tudja dolgozni. De ha ez nem fér bele, akkor valószínűleg alapvető különbségek lehetnek köztetek, ezt jó lenne átgondolni.

Tényleg, tőle kérdezted már, hogy miért jár? Lehet, hogy nem is értetted a válaszát?

Gondolom ott "idegenek" előtt megéli az érzéseit,érzelmeit.

Ez teljesen más mint amikor ketten vagytok együtt.

Az ember így megszabadul minden korláttól, akár ismeretlen vagy kevésbé ismerős emberek előtt,embereknek kimutatni az érzelmeit. Mondjuk nem mindegy egy szeretteljes közegben sírni, ordítani, üvölteni, félelmet,fájdalmat kimutatni, mint egy színpadon / helyiségben (mégha azt megfigyelt és szerep által "vezetett" módon) más emberek között.

Az ember ilyenkor megszabadul ezektől, viszont a családias közegben nem.

Lehet,hogy egy színész van elveszve benne és így gyakorolhat, plusz még ön és másismereti tapasztalatokat szerez. :)

Ha minőségi időt tudtok eltölteni hétközben is,akkor egyáltalán nem lenne baj,hogy hétvégén nincs veled.

Mivel ez neki jót tesz,ezért neked is legyen jó, mivel szereted őt.

Nem hiszem, hogy a korlatoktsag fogalma ezt jelentene...

Amugy en se orulnek neki, ha a parom ahelyett, hogy velem, a tarsaval beszelne meg a gondjait, egy ilyen helyen "eli meg az erzelmeit".

Na meg mar volt "szerencsem" maniakus depresszios emberhez... koszonom, nem kerek tobb pszichiatriai esetet, igy odzkodom minden 'furcsasagtol', mint amilyen ez a pszichodrama dolog is.

[link]

Nekem ez a leiras eleg...

Nehogy mar el kelljen szineszkedni valamit, hogy jujj a pici lelkunk jol legyen. Normalis ember a hetkoznapokban eli meg az erzelmeit, nem idegenek elott egy csoportterapian.

Az utolso 2 mondat amugy nagyon megmosolyogtatott xD

" A testi tapasztalathoz való hozzáférés a csecsemőkori és a megnevezetlen, megnevezhetetlen emlékeket is felhozhatja. A pszichodráma módszer olyan feltételeket, olyan „környezetet” hoz létre a csoportfolyamatban, ami a változni, fejlődni akaró embert a maga komplexitásában tekinti az „itt és most”-ban; egyszerre „látja” benne a csecsemőt, és a felnőttet, a beszélni tudót és azt, akinek (még, már, most éppen) nincsenek szavai."

Atyaeg ez a 2 mondat... hat kesz.

,,Normális ember"

De aki nem az, annak mi maradt a magányon kívül?

(Oké,most van párkapcsolata.)

Itt legalább találkozhat hasonló emberekkel,hasonló problémákkal.

Ezeket az üléseket nem egy frissen végzett mezőgazdász végzi, hanem aki tudja mit csinál.

Van okuk,hogy nem olyanok mint mi.

Más nem tudta feldolgozni a szülők válását, veszekedésüket,halálesetét,fizikai-lelki terrorizálást,iskolai,párkapcsolati problémákat... és még ezer egy dolgot fel lehetne sorolni.

Nem mindeki olyan erősnek születik mint te,vagy akik bírálják ezeket a "beteg" embereket.

Sok embernek nincsenek barátai.

Mit mond egy normális?

Menj ki otthonról és keressél!

Mintha az olyan könnyű lenne,hogy 100ból 2 ember vesz téged emberszámba,nem használ ki és épp nem rémül halálra tőled,vagy nem menekül el minnél hamarabb a közeledből,mert nem vagy áltagos, sőt még valamien mentális,lelki gonddal küzködsz.