Mit tegyek, ha egyszerűen utálom magam, és nem vagyok képes valódi életet élni?
Kamaszkoromban nagyon zárkózott lettem. 14-15 éves koromban sok inzultus ért, nagyon lecsökkent az önbizalmam, elkezdtem nem szeretni az embereket, nem bízni bennük. Egyébként egész életemben titkokkal nőttem fel. Van egy elég... érdekes szexuális érdeklődési köröm, amit gyerekkoromtól kezdve eltitkoltam mindenki elől, már 10 évesen is, amikor interneteztem, ilyen anyagokat gyűjtöttem és százféle jelszóval és elrejtési móddal rejtettem el a tevékenységemet... Megtanultam titkolózni, hazudni, a színjátszás, tettetés a véremmé vált. Egyre kevésbé mutattam ki az érzelmeimet, ahogy nőttem. A kamaszkori nehézségeken nem tudtam túllépni, folyamatosan jártam különböző szakemberekhez, de erről megintcsak senki nem tudott. Viszont a folyamatos őszintétlenségem azt hiszem, eléggé felőrölt, és most már a valódi érzelmeimet sem tudom kimutatni.
Tehetséges srác vagyok, jól tanulok, de pillanatnyilag semmi nem érdekel. Depresszióban szenvedek. Azt hiszem, ennek az állapotnak az oka a bezárkózottság, és a sok kudarcélmény, ami ért. A dologban az az érdekes, hogy aki ismer, az azt gondolja, hogy egy felszínes, érzéketlen, éretlen idióta vagyok, aki képtelen a csajokkal szót érteni és bunkó. A valóság pedig az, hogy mikor társaságban vagyok, olyan, mintha kívülről látnám magam, és folyamatosan úgy érzem, mintha más beszélne helyettem. Mintha a beidegződések mozgatnák a számat és a gesztusaimat, mondanának különféle jópofa dolgokat, röhögnének, miközben tudom, hogy másnak sértő, amin nevetek, játszanák el tökéletesen a flegma f@$zt, de eközben tudom, hogy ez nem én vagyok. A valódi énem ugyanis az, aki pszichológushoz jár, aki egész nap alszik, és nem hisz magában, aki lányok után sírt és depressziós lett, aki teljesen bizonytalan magában, akinek minden kis szurkálódás nagyon fáj, aki ezeken utólag (és közben is) egy csomót agyal, elemezget, és aki ilyen kérdést ír ki a gyakorikérdések.hu-ra. Ez nem az az "énem", aki a társaságban létezik; vele ez nem lenne összeegyeztethető, ő ezt kiválóan le tudná tagadni, és úgy be tudná bizonyítani, hogy neki nincsenek ilyen mély érzései és gondolatai, hogy senkiben szemernyi kétség sem lenne. Túlságosan be tudom csapni az embereket és magamat is. Ha nem tudnám, hogy nem vagyok az, azt írnám, hogy tudathasadásos vagyok.
Ez a két énem van, de tudom, hogy valójában ez egy én, mert valahol az a másik is én vagyok. Valahol olyan is akarok lenni. Tudjátok, úgy érzem, hogy valahol a kamaszkorom elején letértem egy pályáról, és azóta mintha átaludtam volna az éveket. Kalandokat akarok megélni, spontán, nyílt akarok lenni, flörtölni szeretnék lányokkal, a figyelem középpontjában szeretnék lenni és szenvedélyesen akarok élni. Úgy érzem, ez mind bennem van, de nem jön elő soha. Helyette egy nyugodt, unalmas alak vagyok, aki folyton rágódik, és senkit nem érdekel. Gyűlölöm ezt az alakot. Nem ezt ígértem magamnak. Nem ilyen akarok lenni. Azt akarom, hogy a lányok tudják, hogy milyen mély érzésű vagyok és érdekesnek tartsanak. És szeressenek. Tudom, hogy alapigazság, hogy amíg magamat nem szeretem, addig mások se fognak, de én ezt a beteg embert, aki vagyok, nem tudom szeretni. Szégyellem magamat, egy röhej, ahogy eddig éltem, semmilyen vágyamat nem váltottam valóra, mindig felnőttekhez menekültem, pszichológusokhoz meg nőkhöz jártam tanácsért... ez gáz. Ezt meséljem majd az unokáimnak a fiatalságomról? Hogy míg mások Erasmusoztak meg mindig lejártak kocsmázni és könnyű kapcsolataik voltak és megélték a vágyaikat, addig én lélekgyógyászokhoz jártam, meg úgy tettem, mintha nekem nem lennének vágyaim?
Ti tudnátok szeretni egy ilyen embert? Mit tennétek a helyében?
Végigolvastam a kérdező kérdését meg a válaszokat is (az összeset) ...te jó ég, hát mi van veletek?!
Vágjátok, még én hittem azt, hogy mekkora egy fostalicska életem van, erre tessék..az egyik titkolózik, hogy milyen pornókra szokta verni, a másik 30. szülinapjára öngyilkosságot ad magának meglepetésnek, a harmadik meg csak részegen és drogokkal tudja magát jól érezni ha társaságban van. Elhiszem hogy sz@r (és tudom is meg átérzem), de gyerekek hát kapjátok már össze magatokat! Hát micsoda dolog az, hogy így bántok magatokkal? Magatokat húzzátok le. Az élet ajándék, TI kaptátok és hát történnek rossz dolgok, csalódások, bukások, pofára esések, veszekedések stb.. NAHÁT AZTÁN? És akkor mi van? Elemezd ki mit basztál el az adott pillanatban és hogy mi lett volna jobb aztán menni kell tovább előre. Fejleszd magad, tűzz ki célokat. PL: minden nap olvass fél órát (könyvet, cikket, bármi ami érdekel) vagy minden nap edz 20 percet, ha nyelvet tanulj minden nap tanulj meg 10 szót naponta stb kis célokat DE csináld minden nap. Igen is képes vagy mindenre, amit csak szeretnél, és kajak elhiszem hogy pokolian nehéz kimászni a gödörből...de az önutálat meg a saját magunk lenézése IDŐPOCSÉKOLÁS. Örülj annak hogy, megvan a két lábad, két kezed, tudsz enni, van mit enned....nézzétek meg ezt : https://www.youtube.com/watch?v=iuYxGtuBSgk&t=112s
Na neki elhiszem, hogy tényleg borzasztó élete lehet (és az anyukájának sem könnyű)...és mégis milyen álmai vannak?!
Kapjátok össze magatokat!
Hat ez se ma volt. Hogy vagy azóta? Hol tartasz az életedben? Sikerült túllépned rajta?
Jelenleg is vakarom fel az állam a padlóról. Legelső gondolatom: hogy ezt én írtam. Nem 100 %-az egyezés, de van sok hasonlóság.
-gyerekkorban kezdődő aberrált szexuális vágy amit mindenki előtt titkolsz : VAN
-titkokkal nőttél fel: PIPA
-megjátszod magad: PIPA
-jól tanulok, de nem érdekel semmi: PIPA
-nem adod önmagad, éretlennek, felszínesnek, unalmasnak ismer a környezet: FÉlig PIPA
-depresszió: VOLT, általános iskolában
Hát... családi, szülői háttered milyen? Egyetlen dolgod otthon, hogy tanulj, bármire legyen szükséged, előteremtik a szülők a pénzt? Mert nálunk ez van.
Nos... sajnos a lapokat amit oszt az élet, nem mi választjuk meg. Abból kell gazdálkodnunk. Első lépés, hogy el kell fogadnod, hogy ez vagy, ilyen vagy, neked ez az "árnyoldalad." Csak akkor tudsz rajta változtatni.
Keress példaképeket. Sikeres embereket, akik ilyen, vagy rosszabb helyzetből tértek vissza az eletbe. Akik megtörték a saját ördögi körüket. Olyanokat, akik megharcoltak a démonjaikkal és a fényre értek ki, nem a sötétség ragadta el őket.
Meg akarod valtoztatni magad. Fontos észben tartanod, hogy a viselkedésed, a gondolkodásmódod, a beszédstílusod.. ezek mind-mind beléd rögzült szokások, mint az esti fogmosás. A tudatodnak konkrét élethelyzetekre, szituációkra megszokott válaszai vannak. Ha ezeket el szeretnéd hagyni, akkor nagyon nagy űr lenne helyettük. Minduntalan visszatérnél a megszokott, berögzült viszelkedéskhez. Inkább tudatosítsd magadban, hogy milyen akarsz lenni, mi az a viselkedés, az a kisugárzás, amit akarsz, hogy el tudj mondani magadról pl egy év múlva. Írd le. Ha kell, konkrétumokkal, hogy pl társaságban laza, közvetlen, sokat kérdező, érdeklődő... stb. Erre vannak kurzusok. Ezekre is érdemes járnod, ez egyáltalán nem baj, sőt, a mai világban egyre inkább civilizációs betegség az önismeret hiánya.
Másik, a barátaid, szüleid. Lelki támaszaid. Apránként adagold be nekik, hogy ilyen problémáid vannak. Ne öntsd rájuk az egészet. Testvéred van-e? Vele milyen a viszonyod? Nekem sokat segített nőverem mikor ilyen időszak volt az életemben.
És a kutya! Elmondhatatlanul felemelő érzés, mikor úgy érzed, hogy egy zsák sz@rban több érték van, mint benned, ennek ellenére mégis egy masik, érző, lélekkel rendelkező lény szeret téged. Feltétlenül. Hiaba, az állat még képes erre. Csak járd körül, hogy milyen fajtát szeretnél és taníttasd, ha tudod, egyébként jó motiváló is.
A szexualis irányultsag meg... erre három út is lehet.
-neked kötelező jelleggel nézned kell romantikus p_rnót (mert van ilyen). Naponta. És minél kevesebb időt tölts az addigi oldalakon.
-agykontroll, meditáció. Nekem segitett. Elmulasztotta kb 9-10 eves korom óta tartó aberrált b-d-s-m fantáziálgatásaimat, ahol az óvónőtől kezdve a tanárnőkön át a nőrokonaminokon keresztül mindenkit válogatott módszerekkel... na mindegy. Agykontrollban elkepzeltem mindenkit aki addig valaha is szerepelt ezekben a maszti fantáziálgatásokban és megöleltem, fiatalabbakat megcsókoltam kepzeletben. Mindenkitől bocsánatot kértem és mondtam nekik hogy szeretem őket. Meditáció után jött egy merevedésem, kimentem a wc-re és magamhoz nyúltam. Kb 8 év ota az első önkielégítésem volt hogy közben nem gondoltam semmire. Es jó volt! Jobb mint fantáziálgatással
Meg mindig én vagyok, a harmadik megoldás erre a szexuális részre, ha végképp nem tudsz vele mit kezdeni... halalkomolyan beszélek... lehetsz p-rnós is. A magyar ipar vilaghírű, az aberrált/érdekes beállítottságú videók pedig sok nézettséget hoznak. Gyakorlatilag természetes adottságod van hozzá. Buliban/f0esztiválon meg szerintem első osztályú csajozó duma, hogy p-rnós vagy.
Amugy ismerős az a rész is, hogy jatszod a bunkó beszólogatóst, viszont a legapróbb megjegyzes is faj neked és utána sokat rágódsz rajta.
Nos... van akinek a te beszólogatásaid is fájnak.
(Mar ha vannak. Ha csak mindig röhögsz az épp aktualison az baj. Jó ismerkedés vagy beszélgetésalap lehet belőle, ha elhangzik egy-egy sértőbb poén, akkor enyhén megvetőn fejet csóválsz, es össze nézel a vicc elszenvedőjével, jelezve hogy aterzed ennek súlyát. Később fel is hozhatod, hogy hú de szemét beszólas volt, meg illetlen stb. Emberek ilyenkor általában elkezdik mondani a bajukat)
Szoval ha te is beszólogatsz, neked is fognak... ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!